Dicsérjétek az Urat!

Dicsérjétek az Urat!

2013. január 1. kedd

(Szolgálattevő: Katona Béla református lelkész)

Textus: Zsoltárok 115

Kedves Testvérek!

         Ha még csak néhány órája is, de már 2013-at írunk. Az Úrnak 2013. esztendejét. Új év. Új remények. Új esélyek. Újrakezdések. Új tervek. Új lehetőségek. Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de bennem minden év első napján van egyfajta izgatott várokozás. Igyekszem lélekben lezárni a már eltelt évet, és egyben reményteljes várakozással tekintek előre, hogy Isten kegyelméből mit hoz az új esztendő. Hogy kezdjük az új évet? Van, aki még az ágyban van ilyenkor, e délelőtti órában, mert sikerült remek és hosszan tartó vigassággal búcsúztatni a tavalyi évet. De mi, akik itt vagyunk Isten házában, hogyan kezdhetjük az új évet? A református keresztyén ember számára Isten Igéje szolgál alapul és segítségül erre is. Nézzük meg, hogy mit üzen nekünk az Úr az elhangzó 115. zsoltár szavain keresztül!

         Az első üzenetet így lehet megfogalmazni: Munkáld Isten dicsőségét! Add az Úrnak a dicsőséget, mert Őt illeti!  A zsoltáros ezt kéri az Úrtól: Ne nekünk, URam, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget szeretetedért és hűségedért!  Hányan hajszolják ma is a dicsőséget! Van, akiben ez hatalmas hajtóerővel bír: az enyém legyen a dicsőség! Ezért hajtanak, ezért küzdenek. A saját dicsőségért. A hívő ember azonban másképpen gondolkozik. Tudja, hogyha elér valamit az életben, abban nagy része van Istennek, sőt Isten nélkül nem sikerült volna elérni. Éppen ezért lett többek között a reformáció jelmondata a Soli Deo Gloria, vagyis az Egyedül Istené a dicsőség! Mi, reformátusok így szoktuk egymást köszönteni: Áldás, békesség! Erre pedig nemcsak ugyanezt lehet válaszolni, hanem azt is, hogy Istennek dicsőség! Ebben is az Úr dicsőségének munkálása fogalmazódik meg. De felidézhetjük az úri imádság záró sorait is: tied az ország, a hatalom és a dicsőség… Az új esztendő egyik fontos feladatának tekintsd az Úr dicsőségére való élést! Élj úgy, hogy általad mások is felismerjék az Úrhoz tartozásodat és mutass az Úrra bizonyságtételül! Ne a saját dicsőségedet, hanem az Úrét keresd és munkáld tehát!

         A második üzenete így hangzik mai Igénknek: Számolj le a bálványokkal! Bálványok? – nincsenek is ilyenek az életemben, mondhatod most magadban. S ha így van valóban, az mindenképpen örvendetes. De mik is azok a bálványok? Egy rövid vers segítségünkre lesz ebben:

Dömötör Tibor: Bálvány 
Lehet élő, lehet halott,
kőbevésett vagy faragott.
Lehet agyag, lehet márvány,
atom, bomba vagy szivárvány.
Lehet állat, lehet ember,
hideg szobor vagy tűztenger.
Lehet apád, lehet fiad,
anyád, lányod vagy önmagad.
Lehet rangod, lehet címed,
vágyad, célod vagy reményed.
Lehet pénzed, lehet honod,
munkád, neved vagy otthonod.
Lehet múltad, lehet jövőd,
házad, kocsid vagy képernyőd.
Bálvány, ami hitet zavar,
örök Istent most eltakar.

Nagyszerű megfogalmazás ez: ami Istent eltakarja az életedben, az bálvány. Ha még mindig azt gondolod, hogy nincs egyetlen bálványod sem, akkor azt kívánom, hogy légy továbbra is ilyen kitartó szolgája az Úrnak! Maradj mellette, legyen Ő továbbra is életed első helyén! Ha pedig valami mégis megelőzte már értékrendedben, szívedben az Urat, azt csak te tudod igazán Istenen kívül, és igyekezz változtatni: tedd az Urat az első helyre, mert Ő olyan Isten, aki ledönti a bálványokat. Mindez csak idő kérdése. A bálványt imádó ember számára pedig igen fájdalmas dolog ez.

         Az Úrban bízzál! Háromszor hangzik el ez a felszólítás a zsoltárban. Itt és most nekünk is szól. Bennünket is erre biztat az Ige: az Úrban bízzál! Bármiben volt részed tavaly és bármi várjon rád idén, te mindig az Úrban bízz! A Reformátusok Lapja című egyházi folyóiratunk újévi első számában többen is nyilatkoznak az új esztendőről. Az egyik lelkipásztor nyilatkozatát szeretném szó szerint idézni: „Népünk lelkiekben eljutott oda, ahova Izrael a pusztai vándorlás során. Megfáradt, csalódott, és a megígért, áldott jövő helyett csak arra gondol, hogy a jelen életkörülményeit biztosítva lássa. Elégedetlen azzal, amije van, ám nosztalgiával tekint vissza a fogság idejére. A 21. század magyar emberének számtalan csalódásban volt része, mert bizalmát a láthatókba vetette, sorsa jobbra fordulását a világi felsőbbségtől remélte. Az új évben azt várom, hogy a világi megoldásokból kiábrándultak közül egyre többen találnak rá a reménység egyedüli forrására: Jézus Krisztusra. Benne megnyugvásra lelhetünk, és minden nehézségünk ellenére jól megépített úton járhatunk. Ez az út más célt tűz elénk, és rajta haladva magunk is formálódunk, miközben a világot is formáljuk. Így teljesülhet be Isten ígérete: „Tóvá lesz a délibáb, és víz fakad a szomjú földön.” (Ézs 35:7) Szalai László, fehérgyarmati lelkipásztor gondolatai ezek, melyekkel mélyen egyetértek. Hiszen többek között rámutat arra, hogy nehéz helyzetben van népünk és egyre több a megfáradt, megkeseredett ember, akik nosztalgiával gondolnak a régi időkre pedig a néhány évtizeddel ezelőtti helyzet is finoman szólva messze volt az ideálistól. Aztán az is megfogalmazódik, hogy honnan várjuk a segítséget, kitől, kiktől várjuk, hogy sorsunk jobbra fordul. Pedig az Úrtól kell ezt várnunk. Attól az Úrtól, aki felhasznál ugyan embereket is sok esetben, amikor bennünket vezet, megáld, vagy megsegít, de akkor sem emberekben kell bízni. Ők gyarló eszközök az Úr kezében. Nem véletlenül írja egy másik helyen a zsoltáros: Jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint előkelő emberekben bízni. (Zsolt 118:8) Azért értsük jól az előbb elhangzottakat: nem bizalmatlanságot kér Isten tőlünk minden ember irányába, hanem azt kéri, hogy igazán csak Őbenne bízzunk. Egymást szeressük, tiszteljük, becsüljük, de ne egymásra építsünk, hanem az Úrra!

         A zsoltáros megindokolja azt is, hogy a háromszor elhangzó „az Úrban bízzál” felszólítást miért is fogalmazta meg: „Segítséged és pajzsod Ő!” Egy másik zsoltár tovább erősít bennünket, amikor ezt olvassuk: Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az ÚRtól jön, aki az eget és a földet alkotta. (Zsolt 121:1-2) Vagyis a Teremtő, a szavával mindent életre keltő hatalmas Isten a segítségünk. Kiben bíznánk, ha nem Őbenne? Istenről azonban azt állítja a zsoltáros, hogy nemcsak segítség, hanem pajzs is. A pajzs legfontosabb jellemzője, hogy védelmet nyújt. Az Újszövetségben, a páli levelek egyikében ezt olvassuk. „Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát!” (Efezus 6:16) A pajzsok között van kisebb is, nagyobb is. Az, ami ebben az Igében szerepel akkora, ami mögé teljes egészében odaállhat az ember és tökéletesen eltakarja őt. Isten ilyen védelmet tud nekünk nyújtani. Persze azt ne felejtsük el, hogy nem akar az Úr mindentől megvédeni, mert akkor nem tudna erősödni a hitünk, akkor nem tanulnánk meg egyre jobban Benne bízni. De mindattól megvéd bennünket Urunk, ami olyan kárt tenne bennünk, ami az üdvösségünket fenyegetné.

         Az utolsó előtti üzenete mai igeszakaszunknak így hangzik: „Gondol ránk az Úr, meg fog áldani.” Mi, emberek gondolhatunk valakire jó szívvel, szeretettel, örömmel vagy éppen azért mert ártott nekünk az illető és sebeket hordozunk lelkünkben miatta. Más az előző, és más az utóbbi következménye. De, amikor Istenről írja az Ige, hogy gondol ránk, akkor hozzáteszi, hogy meg fog áldani bennünket. Isten tehát nem rossz szívvel gondol ránk, nem a bűneinket akarja a szemünkre vetni, hanem meg akar áldani. Milyen örömteli üzenet ez számunkra! Hiszen erre van szükségünk: az Úr áldására, mely egyedül gazdagít. Hidd el: Isten nem feledkezett meg eddig sem rólad, ezután sem fog! Még ha olykor másképpen érzed is: Isten gondol rád és meg fog áldani. Ha rá figyelsz, ha kéred vezetését, ha fontos neked a vele való kapcsolat, Ő meg fog áldani. Megáldja azokat, akik félik Őt – erősíti meg ezt az üzenetet a zsoltáros.

         Az utolsó üzenete az új év első napján mai Igénknek ez: Dicsérjétek az Urat! Ezzel a mondattal fejeződik be a zsoltár. Kiváló zárszó, melyet mi is magunkra vehetünk. Legyen ez életprogramunk! Szóljon a 2013. év számunkra Isten dicséretéről! Dicsért Őt minden nap! Dicsérd napi tevékenységeiddel! Ahogyan éled az életed, ahogyan hozzáállsz szeretteidhez, munkatársaidhoz, munkádhoz, gyülekezetedhez, az dicsőítse az Urat! Dicsérd Őt otthon, dicsérd a gyülekezetben! Dicsérd, ha sütsz, ha főzöl, ha mosogatsz, ha tüzet raksz, takarítasz, ha havat sepersz, ha egészséges vagy, ha megbetegszel! Dicsérd az Urat örömben és bánatban! Dicsérd Őt a gyülekezet közösségében jelenléteddel, énekszóval, imával, igehallgatással! Dicsérd Őt építő észrevételeiddel, önmagad háttérbe szorításával miközben növekszik benned Krisztus!

         Zárd szívedbe az Ige üzeneteit és élj Isten dicsőségére! Ámen

Az istentiszteleten énekelt énekek: 191, 285, 377, 434

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük