október 20. hétfő
***************************************************************
Türelem – 1.
Így jutott el Derbébe, majd Lisztrába is. Volt ott egy Timóteus nevű tanítvány, egy hívő zsidó asszonynak és egy görög apának a fia, 2akiről dicsérőleg szóltak a lisztrai és ikóniumi testvérek. 3Pál őt magával akarta vinni, ezért az ott lakó zsidókra tekintettel körülmetélte őt. Mert mindenki tudta, hogy az apja görög volt.4Amikor végigjárták a városokat, átadták nekik azokat a határozatokat, amelyeket a jeruzsálemi apostolok és vének hoztak, hogy tartsák meg azokat. 5A gyülekezetek pedig erősödtek a hitben, és naponként gyarapodtak lélekszámban. (ApCsel 16:1-5)
Néhány igemagyarázatban szeretném felvillantani a türelem szerepét életünkben.
- Társra várva— Pál korábban elveszítette János Márkot (ApCsel 13:13), nem sokkal ezelőtt pedig Barnabást (15:36-40) — két olyan munkatársát, akikkel szolgálatát elkezdte első misszió útján. A türelme eredménye az lett, hogy Timóteus személyében Istentől új munkatársat kapott, aki pótolta korábbi veszteségeit, sőt a hitben igaz fiává is vált. Később pedig a Barnabással való konfliktusa is rendeződött. Lehet, hogy elveszítettünk valakit, és lehet, hogy várunk valakire: egy barátra, munkatársra, házastársra. Ha Isten tervében szerepel, akkor az utunkba fogja őt vezetni. Legyünk türelmesek, mert ezzel megkönnyítjük Isten dolgát, hogy betöltse szükségleteinket. Közben pedig — ahogyan Pál is tette — ne nyalogassuk a sebeinket, hanem a jelenlegi körülményeinkben igyekezzünk teljes életet élni. (Tóth-Simon Károly)
***************************************************************
A nap gondolata:
Nincs csodálatosabb illat, mint az Istenben folytatott élet illata.
******************************************************
Imádság:
Uram! Köszönöm a házastársamat! Örülök, és naponta hálát adok érte. De szeretnék odaszánt, szorgalmas munkatársakért imádkozni, akik nem a maguk javát, hanem a Tiedet nézve tevékenykednek. Ámen