Napi Ige és gondolat
*****
- december 1. hétfő
***************************************************************
Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátott két testvért, Simont, akit Péternek hívtak, és testvérét, Andrást, amint hálójukat a tengerbe vetették, mivel halászok voltak. Így szólt hozzájuk: „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.” Ők pedig azonnal otthagyták hálóikat, és követték őt. Miután tovább ment onnan, meglátott két másik testvért, Jakabot, a Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hajóban atyjukkal, Zebedeussal együtt rendezték hálóikat, és őket is elhívta. Ők pedig azonnal otthagyták a hajót és atyjukat, és követték őt. (Máté 4:18-22)
A tanítványokat kereső Jézussal találkozunk mai Igénkben. Két embert lát meg Jézus. Két testvért: Simont és Andrást. Tudta a nevüket, ismerte családi kapcsolataikat. S ezek a dolgok ránk pontosan így vonatkoznak. Minket is lát. Minden részét, mozzanatát látja életünknek. Látja az örömeinket, a gondjainkat, a terveinket és a terheinket. Látja, hogy most milyen gondolatok járnak át bennünket.
Jézus a mi nevünket is tudja. Azokét is tudja, akik erről mit sem sejtenek. Zákeus is hogy meglepődött, amikor nevén szólította őt Jézus, miközben ő csak éppen látni, megpillantani akarta azt, akiről már sokat hallhatott. Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy – így szól az Úr hozzánk és nekünk is (Ézs 43:1). Az Úr ismer téged. Ez adjon örömet és jelentsen felelősséget is számodra!
***************************************************************
A nap gondolata:
Ha megújultunk lelkületünkben, akkor nem fogunk zúgolódni sorsunk miatt; Isten dicsőítése fog áradni szívünkből állandóan. Az Isten által ránk helyezett komoly felelősség – a lelkek megmentése – fogja lekötni teljesen szívünket és elménket. Annyira, hogy nem lesz időnk megpróbáltatásainkról, áldozathozatalainkról beszélni… (E. G. White)
******************************************************
Imádság:
Uram! Köszönöm, hogy engem is megkerestél és nyájadhoz vezettél. Tudom, nemcsak a nevemet, hanem egész lényemet ismered és ami még ettől is fontosabb: mégis szeretsz. Áldalak érte! Ámen