Lukátsi Vilma: WITTENBERG
Október utolsó napja már.
A látóhatár fénylő napkeltet ígér:
„Az igaz ember hitből él…”
Az a korszakváltó hajnal megajándékozta a világot:
Szöget és kalapácsot adott egy szerzetes kezébe.
…Amíg a vártemplomhoz ér: „az igaz ember pedig hitből él…”
– suttogja, még csak önmagának,
de az egész világnak szól attól kezdve az üzenet,
a kapura kiszögezett hitvallása sok éjszakának…
A kinyitott szent Bibliának fölismert igazsága beszél:
„Az igaz ember hitből él!”
…mert fújt a Szél azon a kora reggelen,
nem maradt többé rejtelem, hogy Isten szereti a világot
önmaga adott váltságot érte Fia halála által!
S mert Ő mindent megfizetett, azért nem lehet elveszett,
senki, aki hisz Benne!
Hisz, szeret és remél… „Az igaz ember hitből él!”
********************************************************
Túrmezei Erzsébet: „NEM TEHETETT MÁSKÉPP!”
Kiszögezte, s nem tudta, mit cselekszik.
Tudós vitát és tisztulást akart.
Világoljon az Evangéliom!
Bünbánat nélkül nincsen bocsánat!
Ha látta volna már,
Hogy 95 tétele,
Mint vihar süvítő szele,
Söpör végig országokon, világon,
Ha látta volna a nyomában támadt
Viharos zivatart,
S mint vérfagyasztó vizió
Szemébe lobbant volna máglyák lángja,
Gályarabság és inkvició,
Vajon megtette volna akkor is?!
Nem verte volna vissza látomása?
Nem hullott volna ki csontos kezéből
Tételszögező, sulyos kalapácsa?!
Lehet… Ha nem a Hatalmas keze
Vezette volna
Tételíró kezét,
Akivel ellenkezni hárhozat,
Aki előtt csak térdrehullni jó…
Lehet… ha nem a Hatalmas szava
Mondta volna: Legyen:
Világosság és reformáció!
Kiszögezte, s nem tudta, mit cselekszik.
Nem tudta, hogy a 95 tétel
Utnak indul, és századokon átlép.
Megírta, mert meg kellett írnia.
S kiszögezte, mert „nem tehetett másképp”.