Körzeti presbiteri csendesnap Vasmegyeren – beszámoló

Körzeti Presbiteri Csendesnap

 

Körzeti presbiteri csendesnapnak lehettünk részesei 2014. október 25-én a vasmegyeri református gyülekezet meghívására.  Gyülekezetünkből 11 fő vett részt ezen az alkalmon.
A 15 meghívott gyülekezetből érkezett presbiter testvérek és lelkipásztorok szinte teljesen megtöltötték a helyi református templomot. Halottak napjához közeledve a nap előadásai és bizonyságtételei a gyászhoz kapcsolódtak.

A regisztráció után közös énekléssel indítottuk a napot. Majd a vendéglátó gyülekezet lelkipásztorának, Szvoren Attilának, és a település polgármesterének köszöntő szavai után áhítattal folytatódott a délelőtt, ahol Szabóné Kovács Márta lelkipásztor szolgált.

Ezt követően a Debreceni Református Hittudományi Egyetem docensének, Dr. Bodó Sárának az előadását hallgattuk meg, melynek címe: Reformátusként gyászolni.
Rendkívül átfogó, mély lelki tartalommal megtöltött előadást hallottunk arról, hogyan lehet hívő keresztyén emberként, reformátusként elhordozni szeretteink elvesztését. Hiszen a gyász akkor sem könnyű, ha hívő ember éli át. A gyászban eldől, hogy hisz-e valaki Istenben, vagy nem. Van, aki olyan önátadó hittel rendelkezik, hogy azt tudja mondani: „Az Úr adta, az Úr vette el.  Áldott legyen az Úr neve.” (Jób 1:21) Bibliai példákkal alátámasztott gyakorlati segítséget kaptunk arra nézve, hogyan tudjuk megélni hívő reformátusként a személyes gyász érzését, és miként tudunk segíteni a környezetünkben gyászolók fájdalmának enyhítésében. A legfontosabb, hogy tudjuk, Jézus nem marad távol tőlünk, velünk van a gyászunkban is. Az elhangzottakban nagy hangsúlyt kapott az egyházi temetés fontossága. A közösségnek ereje van. Hangzik Isten Igéje, az imádság, az ének, református keresztyénként pedig erőt ad a Hitvallás. Fontos, hogy gyászoló emberként is tudjunk az élet reménységével együtt élni.
Az előadást követően lehetőség nyílt kérdéseket feltenni az előadónak.
A délelőtt zárásaként vendéglátóink állófogadással kedveskedtek a résztvevőknek a helyi általános iskolában.

Ebéd után ismét közös énekléssel hangolódtunk rá a délutánra.
Először Victor Jánosné lelkipásztor megható őszinteséggel, ugyanakkor az Istenbe vetett hit mély bizalmával telve tárta elénk bizonyságtételét. Egy törékeny fiatal nő állt előttünk, aki lelkipásztor férjét elveszítve, hat gyermek édesanyjaként, lelkipásztorként beszélt a gyász fájdalmáról, annak hitben való elhordozásáról, az erőt adó Istenről.

A bizonyságtételt Németh Áron tanársegéd (Debreceni Református Hittudományi Egyetem) előadása követte, „ A halálhoz való viszonyulás az Ószövetségben” címmel. Az előadó részletesen kitért az Ószövetség korának szertartásaira, vallási szokásaira. Sőt arra is, hogy hogyan tudja az Ószövetség tanítani a ma élő reformátusokat.

Őt követte, Halascsák István presbiternek és feleségének a bizonyságtétele, melyben mindketten megosztották a testvérekkel megtérésük körülményeit, előzményeit. Istenbe vetett hittel beszéltek 16 éves unokájuk elvesztéséről, személyes gyászuk megéléséről, feldolgozásáról.

Végül a Kárpátaljáról érkezett csodálatos hangú Györkené Csákány Marianna gitárkísérettel előadott énekeit és rövid bizonyságtételét hallgattuk meg.

A nap végén Szvoren Attila lelkipásztor búcsúzott a résztvevőktől. Nagyon tartalmas, lelkiekben gazdag napot tölthettünk együtt, egymás hite által is épülve. Legyen Istené a dicsőség érte!

                                                                                              Losonczi Anita, presbiter

Vasmegyer-csendesnap

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük