Egyházunkról röviden

Tiszavasvári 3 megyeszékhely (Debrecen, Nyíregyháza, Miskolc) vonzáskörzetében helyezkedik el.

1986 óta rendelkezik városi ranggal, a több mint 14000 lakost számláló település.

 

 

A település rövid egyháztörténete

Tiszavasvári (volt Szentmihály) lakossága a XVI. század második felében tért át a református hitre, miután 1581-ben „a reformáció óhajtott tanait elfogadta”. A Lónyay Zsigmond által ide telepített hajdúk 1620-ban hajdú kiváltságlevelet kapnak és az egyház 1621- óta szabad vallásgyakorlattal rendelkezik. A szervezett egyházközséget a debreceni egyházmegye kebelezte be.

1645-47-ig, 1724-37-ig, és 1770-73-is esperesi székhely. Az egyházi anyakönyvet 1737-től vezetik, a hites presbitériumot 1832-ben alakítják.

A XVI-XVII-XVIII – századokban a község lakóinak 95%-a református.

A XIX. és XX. századokban 72-73% a reformátusok száma.

A műemléktemplom története

A templom története a XIII. századba nyúlik vissza, amikor a mesterségesen emelt dombon kőtemplom épült. Ez az egyhajós francia – román stílusban épült templom, melyet temető vett körül a XVI. században került a kálvini hitre tért egyházközség birtokába. A templom mai alakját – többszöri átépítés után – 1788-89-ben kapta meg. A 25-30 évenkénti tatarozások lényegtelen változtatásokkal meghagyták 1787-es állapotát. A templom déli oldala az Árpádkori templom fala. 1990-91-ben teljes külső, belső felújítás történt. 1995-ben a torony átfedésre került vörös rézzel. 2004-ben ismét kisebb külső, 2005-ben pedig teljes belső felújítás történt.

Kazamaták és kőkerítés

1791-ben a templomot körülvevő palánkkerítés helyett a hajdú- kor emlékeit idéző, négy sarokbástyával ellátott kőkerítést emelnek, mely azonban védelmi célt sohasem szolgált. A sarokbástyákat (kazamaták) itteni szóhasználat szerint „kása – máté”-nak nevezik.

1907-ben két sarokbástyát és a kőkerítés három oldalát lebontják és helyükbe szecessziós vaskerítés kerül.

A megmaradt két kazamata, azokat összekötő fal és barokkos kapu műemlék.

A templom főbb tartozékai

Harangok: Az 1857-es tűzvészkor elolvadt harangok helyett Westfáliai Bochumból hozatott három harang van ma is a templomban. A legnagyobb 12 mázsa, zenei hangja „h”, a középső 7 mázsa, zenei hangja „cisz”, a legkisebb 3 mázsa, zenei hangja „disz”.

Orgona: A 12 regiszteres orgonát 1865-ben Jónás István váradi orgonaművész készítette. Az 1865-ben épített orgona 1996-ig működött. 1996-98-ben Sepsi Károly orgonaművész tervei alapján Szabó Árpád orgonaépítő mester átépítette, kibővítette. Ma már két manuálos, 15 regiszteres, 874 sípból álló orgona szolgálja alkalmainkat.

Szószék: A szószéket 1789-ben készítették. A szószék koronájának mása a debreceni kistemplomban található.

Toronyóra: 1895-ben toronyórát szerelnek fel. A régi szerkezet a toronyban található, de nem működik. 1991-ben Papp László debreceni elektroműszerész új toronyórát készített.

Parókia épülete: A prédikátor háza 1834-35-ben épült. A régi parókia épület klasszicista stílusú nyitott árkádos, bolthajtásos épület 1980-tól 1990-ig gyülekezeti ház volt, ma a Vasvári Pál Múzeum található benne.

Az egyház kincsei, mint ónkupák, arany és ezüst serlegek, terítők részben használatban vannak, részben az egyházi múzeumban őrzik.