Olvasd el, még ha túl elfoglalt vagy is,
sőt különösen akkor, ha túl elfoglalt vagy!
Sátán konferenciát tartott. Összehívta a démonokat a világ minden tájáról.
A megnyitó beszédében ezt mondta:
– “Nem tarthatjuk vissza a keresztényeket attól, hogy eljárjanak Istentiszteletre. Nem tarthatjuk vissza őket attól, hogy olvassák a Bibliájukat és hogy tudják az igazságot. Még csak attól sem tarthatjuk vissza őket, hogy egy bensőséges kapcsolatot alakítsanak ki a megváltójukkal. Ha egyszer megszerezték ezt a kapcsolatot Jézussal, megtört a hatalmunk felettük. Úgyhogy engedjétek, hogy elmenjenek Istentiszteleteikre, engedjétek, hogy magukhoz vegyék az Úrvacsorát, de lopjátok el az idejüket annyira, hogy ne legyen idejük arra, hogy igazi kapcsolatot alakítsanak ki Jézus Krisztussal.”
– “Ezt akarom tenni” – mondta a Sátán – “eltéríteni őket attól, hogy megragadják a kapcsolatot a Megváltójukkal és fenntartsák ezt az éltető kapcsolatot egész napon át!”
– “Hogyan tegyük ezt?” — kiabálták a démonjai.
-“Kössétek le őket az élet mellékes dolgaival és találjatok ki számtalan cselt, amikkel lefoglalhatjátok a gondolkodásukat”
– válaszolta :
- Kísértsétek őket arra, hogy költsenek, költsenek, költsenek és kérjenek kölcsön, kérjenek kölcsön, kérjenek kölcsön.
- Győzzétek meg a feleségeket, hogy dolgozzanak hosszú órákat és a férjeket, hogy dolgozzanak 6-7 napot egy héten, 10-12 órát egy nap, így megengedhetik maguknak az üres életformát.
- Tartsátok vissza őket attól, hogy időt töltsenek a gyerekeikkel. Ahogy a családok darabokra hullanak, hamarosan, az otthonaik többé nem lesznek biztonságos menedékek a munka nyomása alól!
- Stimuláljátok túl az agyukat, hogy ne legyenek képesek meghallani azt a ‘halk, szelíd hangot.’
- Csábítsátok őket arra, hogy kapcsolják be a rádiót vagy a magnót, amikor vezetnek…hogy hagyják bekapcsolva a tévét, videót, cd lejátszót és a számítógépet az otthonaikban folyamatosan, és gondoskodjatok arról, hogy minden üzletben és étteremben a világias zenét játsszanak folyamatosan. Ez majd bezsúfolódik az agyukba és megtöri a kapcsolatot Krisztussal.
- Töltsétek fel a dohányzóasztalokat magazinokkal és újságokkal. Nyomjátok bele az agyukba a híreket 24 órán keresztül. Törjetek be a vezetés perceibe hirdetőtáblákkal. Árasszátok el az e-mail postafiókjaikat szeméttel, katalógusokkal, amikből online lehet rendelni, sorsolásos játékokkal és mindenféle hírlevéllel és promóciós ingyenes ajánlatokkal, szolgáltatásokkal és hiú reménnyel.
- Tetessetek sovány, gyönyörű modelleket a magazinokba és a tévébe, hogy a férjek azt higgyék, hogy a külső szépség a fontos és aztán elégedetlenekké váljanak a feleségükkel.
- Tartsátok fáradtan a feleségeket olyannyira, hogy ne tudják éjjel szeretni a férjüket. Adjatok nekik fejfájást is! Ha nem adják meg a férjüknek azt a szeretetet, amire szükségük van, hamarosan máshol fogják azt keresni. Ez jó hamar szétszakítja a családokat!
- Adj nekik télapót, hogy eltérítsd őket attól, nehogy megtanítsák a gyerekeiknek a karácsony igazi jelentését.
- Adj nekik húsvéti nyuszit, így nem fognak beszélni az Ő feltámadásról és a bűn és a halál feletti hatalmáról.
- Még ha el is utaznak pihenni, tegyetek arról, hogy hajszolják ott is túl magukat… hogy kimerülten térjenek vissza.
- Tartsátok őket túl elfoglaltan ahhoz, hogy kimenjenek a természetbe, és Isten teremtményeit csodálják. Küldd el őket inkább vidámparkokba, sporteseményekre, színdarabokra, koncertekre és moziba.
- Tartsátok őket elfoglaltan, elfoglaltan, elfoglaltan! És amikor lelki találkozóra mennek, nyugtalan lelkiismerettel fognak távozni.
- Zsúfoljátok tele az életüket sok jó kifogással, hogy ne legyen idejük keresni Jézus hatalmát. Így egy idő után a saját erejükből fognak dolgozni, fel fogják áldozni az egészségüket és a családjukat egy elég jó cél érdekében.‘Működni fog! Működni fog!’
Mekkora terv volt! A démonok buzgón indultak teljesíteni a megbízatásukat, hogy a keresztények minél kevesebb időt hagyjanak Istenre és a családjaikra szerte a világon, hogy a Feltámadás ünnepe a nyúl és tojás ünnepe legyen, és hogy minél kevesebb idejük maradjon arra, hogy meséljenek másoknak arról, hogy Jézus hatalma hogyan változtatta meg az életüket.
– Azt hiszem, a kérdés az, hogy sikeres volt-e a Sátán ebben a cselben.
Döntsd el te magad!
Az “elfoglalt” [angolul: busy] azt jelenti:
S-átán R-abigája A-latt L-enni?
[B-eing U-nder S-atan’s Y-oke]
Kűldd ezt tovább, ha nem vagy túl elfoglalt!
Köszönöm Uram, hogy nem voltam túl elfoglalt ahhoz, hogy továbbküldjem ezt!
Legyen áldott napotok!
_______________________________________________________________
Egy misszionárius hindu nők csoportja előtt beszélt, és meglepődve látta, hogy egyikük felkel és távozik. Hamarosan visszatért azonban, és még figyelmesebben hallgatott, mint azelőtt.
– Miért távoztál beszédem közepén? – kérdezte a misszionárius.
– Annyira érdekeltek azok a csodák, amikről beszéltél, hogy elmentem, és megkérdeztem a szolgádtól, hogy úgy is élsz-e, ahogy tanítasz. Azt mondta, hogy igen, ezért visszatértem, hogy még többet halljak Jézusról – felelte az asszony.
__________________________________________________________________
Ha a Biblia lenne a mobilom?
Mi lenne, ha a Bibliánkat úgy kezelnénk,
mint ahogy a mobilunkat?
Mi lenne, ha mindig magunkkal hordanánk?
Mi lenne, ha mindig visszafordulnánk érte, ha otthon felejtettük?
Mi lenne, ha az igékre úgy néznénk, mint az sms-ekre?
Mi lenne, ha ajándékként adnánk?
Mi lenne, ha vészhelyzet esetén elsőnként ezt vennénk elő?
Mi lenne, ha úgy tekintenénk rá,
hogy nem tudunk nélküle élni a mai modern világban?
Mert a Biblia olyan, mint a mobilunk. Összeköt Istennel, ezáltal is
tudunk Vele kommunikálni, aki ezen keresztül is válaszol.
És miért jobb a Biblia, mint a mobil? Mert soha nem kell a térerő miatt
aggódnunk, ugyanis Jézus Krisztus a kereszthalálával megteremtette a 100%-os lefedettséget az egész Földön és kiontott vérével aláírta azt a szerződést, mely örökre szól, és állja minden számlánkat, így ingyenesen hívható…
________________________________________________________________________
A kitiltott Isten válasza
Gyakran megkérdezik az emberek a vallások képviselőit: Ha van Isten, miért engedi meg azt a sok szenvedést és bajt, amely sújtja világunkat, benne a sok ártatlan embert és gyermeket? Az alábbi interjú találó választ ad a kérdésre.
Az ismert amerikai lelkész, Billy Graham leányával, Anne Grahammel készítettek interjút az egyik rádióműsorban, amelyben Jane Clayson riporternő megkérdezte őt az utóbbi idők borzalmas eseményeivel kapcsolatban: Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyenek történjenek?
Anne nagyon mély, éleslátásra utaló választ adott:
Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történik, ám évek óta azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, a kormányunkból, és távozz az életünkből. És Ő, amilyen gentleman, csendben hátrahúzódott.
Miképpen várhatjuk el Istentől, hogy áldását és védelmét adja, ha egyben arra szólítjuk fel, hogy hagyjon bennünket békén? O Hare (akit meggyilkoltak, testét nemrég találták meg) panaszkodott, hogy nem akar imádságot az iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben.
Azután valaki azt mondta, jobb, ha nem olvassuk a Bibliát iskoláinkban: a Bibliát, amely azt mondja: ne ölj, ne lopj és szeresd felebarátodat, mint önmagadat. És mi azt mondtuk, rendben.
Azután dr. Benjamin Spock azt mondta, ne fenekeljük el a gyermekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük megsérül, és lerombolhatjuk önbecsülésüket (Spock fia öngyilkos lett). És mi azt mondtuk, egy szakember biztosan tudja, miről beszél, és azt mondtuk, rendben.
Aztán valaki azt mondta, hogy a tanárok és az osztályfőnök jobb, ha nem fegyelmezik a gyermekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És az iskola vezetői azt mondták, hogy a tanárok inkább meg se érintsék a diákokat, nehogy ezzel rossz reklámot csináljunk az iskolának, és semmiképpen sem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket. És mi azt mondtuk, rendben.
Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt végezhessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják szüleiknek. És azt mondtuk, rendben.
Aztán egy bölcs vezető azt mondta, mivel a fiúk fiúk, és úgyis meg fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak, és nem kell, hogy erről szüleiknek beszámoljanak. És azt mondtuk, rendben.
Aztán valaki, az általunk jelentős posztra megválasztottak közül azt mondta, hogy nem számít, hogy mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük a munkánkat. Újból egyetértve velük, azt mondtuk, nem számít, mit tesz valaki (beleértve az elnököt is) a magánéletben, amíg van munkánk és a gazdaság jól működik.
Aztán valaki egyre tovább lépett ebben a csodálatban, és meztelen gyermekek képeit publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket elérhetővé tette az interneten . És mi azt mondtuk: rendben, a szabad szólás joga ezt lehetővé teszi számukra.
És aztán a szórakoztatóipar azt mondta, csináljunk tv- műsorokat és mozifilmeket, amelyek az erőszakot, az erkölcstelenséget és a tiltott szexet reklámozzák. És készítsünk olyan zenefelvételeket, amelyek bátorítanak a nemi erőszakra, a kábítószer-fogyasztásra, a gyilkosságra, az öngyilkosságra és a különböző sátáni témákat dolgozzák fel. És mi azt mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is rossz hatása, és különben sem veszi senki komolyan, úgyhogy, csak hadd menjenek.
Most pedig feltesszük magunknak a kérdést: miért nincs a gyermekeinknek lelkiismerete, miért nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, és miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat? Talán, ha elég hosszan és keményen gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni. Azt hiszem, elég sok köze van mindennek ahhoz a mondáshoz, hogy amit vet az ember, azt aratja.
“Kedves Isten, miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit megöltek az osztályban? Tisztelettel, egy Érintett Tanuló”
És a válasz?
“Kedves Érintett Tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolából. Tisztelettel: Isten.”
Furcsa, milyen egyszerű az embereknek kivetni, kidobni Istent, zagyvaságnak, értelmetlenségnek tartani üzenetét, aztán csodálkoznak, miért megy a világ a Pokolba.
Furcsa, mennyire elhisszük, amit az újságok írnak, de megkérdőjelezzük, amit a Biblia mond. Furcsa, hogyan mondhatja valaki “Hiszek egy Istenben”, miközben a Sátánt követi, aki egyébként szintén hisz az Istenben!
Furcsa, hogy milyen gyorsan készek vagyunk az ítélkezésre, és mennyire nem a megítéltetésre. Furcsa, milyen gyorsan továbbküldjük a viccek ezreit és azok bozóttűzként terjednek a köztudatban, de ha az Úrról szóló üzenetekkel tesszük ezt, az emberek kétszer is meggondolják, mielőtt továbbítanák.
Furcsa, hogy az erkölcstelen, obszcén, durva és vulgáris dolgok szabadon áramlanak a világhálózaton, miközben az Istenről való nyilvános beszédet elnyomják az iskolákban és a munkahelyeken. Furcsa, hogyan lehet valaki Krisztusért lángoló vasárnap és láthatatlan keresztény a hétköznapokban.
Furcsa, hogy jobban érdekel, mit mondanak rólam az emberek, mint az, hogy mit mond Isten felőlem! Gondolkozol?
Add tovább az üzenetet, ha úgy gondolod, hogy megéri! Ha nem, akkor csak szabadulj meg tőle. Senki sem fogja megtudni, hogy ezt tetted.
Azonban, ha kidobod ezt az elmélkedést, akkor ne panaszkodj arról, hogy milyen rossz bőrben van ez a világ!
____________________________________________________________
Pénzen vásárolhatsz
szép ruhákat – de nem a szépséget;
pompás házakat – de nem a családi békességet;
jó ételeket – de nem az étvágyat;
orvosságokat – de nem az egészséget;
kényelmes ágyakat – de nem a jó alvást;
nagyszerű könyveket – de nem a megfelelő értelmet;
civilizációt – de nem a jó jellemet;
biztosításokat – de nem a biztonságot;
szófogadást – de nem a szeretetet;
szórakozást – de nem az igazi örömöt;
szemüveget – de nem a jó szemet;
egyházakat – de nem a lelked üdvösségét.
________________________________________________________
JÉZUS PANASZA
“Ti mesternek hívtok – és nem kérdeztek engem.
Útnak neveztek – és nem jártok rajtam.
Világosságnak hívtok – és nem néztek reám.
Életnek neveztek – és nem kerestek engem.
Bölcsnek hívtok – és nem követtek engem.
Hatalmasnak neveztek – és nem kértek engem.
Irgalmasnak hívtok – és nem bíztok bennem.
Igazságnak neveztek – és nem féltek tõlem.
Ha egyszer örökre elvesztek – ne okoljatok engem!”
(A lübecki Krisztus-szobor felírása.)
__________________________________________________________
AZ ÚJ EMBER MÁS!
Hol született?
Újjászületés városának bűnbánat kerületében.
Hol nevelkedett?
Az engedelmesség iskolájában.
Hol dolgozik?
A szorgalom szakmájában, az önmegtagadás osztályán.
Milyen a ruházata?
Az alázatosság öltönyét viseli, ruhája a Krisztus igazságának szépsége.
Merre jár?
A szolgálat völgyében, de sokszor a krisztusi lelkület magas hegycsúcsain.
Mi a tápláléka?
A reggeli és a vacsora bőséges imádság. Az Ige tiszta, hamisítatlan tejét issza, de kemény eledellel is táplálkozik. Van eledele, amelyet mások nem ismernek.
Minek örül?
Annak, hogyha Krisztus növekedik és ô maga Krisztusban élhet.
Hogyan fejlődik?
Úgy, hogy a Szentlélek által naponta növekedik belső embere.
Kire hasonlít?
Krisztus képére változik el naponta.
Mi a titka?
A Krisztussal elrejtett élet az Istenben.
Hol érzi jól magát?
A kereszt alatt, az Úr közelében.
_____________________________________________________
Mi lenne ha…
…ha Isten engedné, hogy az emberek valóban olyan betegek legyenek mint ahogy arra vasárnap reggel nyilatkoznak?!
…ha az Úr azt a gyermeket magához venné, akin hivatkozva sokan az Istentiszteletrõl elmaradnak?!
…ha minden hónapban az Isten céljaira adott összeg tízszeresébõl kellene megélnie?!
…ha a mennyei Atya olyan szegénnyé tenné azokat akik az adakozásnál ezt hangoztatják.
______________________________________________________________
John Bunyan: 12 tanács Isten minden egyes gyermekének.
Hidd el, hogy amilyen biztos az, hogy Isten útját járod, olyan biztos az, hogy szembe fogsz találkozni a kísértésekkel!
Ezért számíts rájuk attól a naptól fogva, amikor tagja lettél Krisztus egyházának!
Ha megérkeznek, könyörögj Istennek, hogy vigyen át rajtuk!
Féltékenyen őrizd a szívedet, hogy meg ne csaljon a mennyországba vetett bizonyosságodban, sem abban, hogy Istennel jársz ezen a világon!
Óvakodj a hamis felebarátok hízelgésétől!
Maradj meg az igazság életében és erejében!
Mindenekfölött a láthatatlan dolgokra tekints!
Óvakodj a kis bűnöktől!
Őrizd meg a szívedben melengetett ígéretet!
Újítsd meg hitből jövő tetteidet Jézus vérében!
Elmélkedj nemzedéked dolgain!
Azokkal tarts, akik legelöl futnak!
_________________________________________________________
10 tanács a Krisztus követésére indulóknak
1. Mindig nézz Jézusra (Zsid. 12,1-2)
2. Mindig kérdezd meg: „Mit akarsz Uram, hogy cselekedjem?” (Ap.Csel. 9,6)
3. Mindig tudd: nem vagy egyedül – „Íme, én tiveletek vagyok minden nap.. „(Máté 28,20)
4. Mindig tudd: Jézus gyűlöli a bűnt (Zsolt 5,6; 45,8; 97,10; Ézs 61,8.)
5. Mindig valld meg aznap bűnödet (1 János 1,7-9)
6. Mindig táplálkozz: „naponta tudakozták az írásokat..” (ApCsel 17,11)
7. Mindig lélegezz: „Szüntelen imádkozzatok!” (1 Tessz. 5,17)
8. Mindig mozogj: szolgálat Jézusnak, bizonyságtétel Jézusról (ApCsel 4,20)
9. Mindig Isten családjához tartozol: Krisztus testének tagja (1 Kor. 12,13.kk)
10. Így mindig megtartott ember vagy. (Ján.10,28)
_______________________________________________________________________
Szerintetek a 10 legjobb kifogás, hogy miért nem mentek el az alkalmakra:
Tanulok
Tévét nézek
Álmos vagyok
Rossz az idő
Számítógépezek
Vendégeink vannak
Szüleimnek kell segíteni
A múlt héten voltam
Nincs kedvem
Sok öreg jár oda
________________________________________________________
Bocsáss meg!
Rágalmaznak? Rosszat mondanak rád? Bánt? Bosszús vagy miatta? Emlékezz vissza, mi mindennel gyanúsították Jézust: a bűnösök barátja, rossz emberek pártfogója, az ördög cimborája, csaló, népámító, a szombat megszentségtelenítője, káromkodó. És mi volt Jézus válasza? Megbocsátás!
__________________________________________________________
Küldetésben járni
Az ötvenes években történt, hogy egy őszinte, komoly, Istennek odaszánt, Krisztusban újjászületett budapesti lelkész felszólítást kapott arra, hogy vagy abbahagyja az evangélizációt, az ifjúsági munkát és a hitoktatást, vagy a gyerekeivel és a feleségével együtt elmozdítják a gyülekezetükből és kidobják egy Isten háta mögötti faluba.
Erre azt mondta akkor ez a lelkész, hogy Isten háta mögötti falu nincs, mert minden az Isten színe előtt van és akárhová is dobják Ő mindenütt ugyanazt csinálja, amivel az Ő Ura Őt megbízta.
Rövid idővel ezután el is mozdították, kitették egy tanyaközpontba, ahol még templom se volt és néhány év múlva ott, azokban a nehéz időkben, abban a tanyaközpontban egy kicsiny templom emelkedett ki a házak közül, a szomszédos két tanyaközpontban pedig egy-egy imaház épült fel.
Ez a lelkész ott is úgy végezte a munkáját, mint aki küldetésben jár. Úgy dolgozott ott, mintha egész életében oda készült volna.
Utólag elmondta, hogy a kihelyezésével semmi sem változott. Legfeljebb annyi, hogy egy ideig alig volt mit enni a gyerekeinek, de rövid idő után megszerették őket és hol egy bögre tejfölt, hol húsz tojást, hol egy pár összekötött lábú csibét találtak az ajtó előtt. Eltartotta Őket Isten, eltartotta Őket a gyülekezet és Ő pontosan ugyan azt csinálhatta ott, amit a nagyvárosi gyülekezetben, ahonnan kidobták. Mert küldetésben járt.
Ugyanis nem egy nagyvárosi gyülekezetbe, hanem az evangélium hirdetésére szerződött.
Te küldetésben jársz-e?
Ehhez kapcsolódik a következő, kicsit régebben játszódó történet. Mórusz Tamást a nagy angol államférfit egyszer egy tanító rokona látogatta meg azzal, hogy szerezzen neki egy jó állást. Miután a rokon előadta a kérését Mórusz Tamás azt válaszolta, hogy éppen jókor jött, most ürült meg egy tanítói állás egy távoli faluban – és mondta a falunak a nevét -, amitől a kedves tanító rokon elképedt, felháborodva azon, hogy hova akarja őt száműzni a befolyásos államférfi.
Ettől meg Mórusz Tamás képedt el: Száműzni??? Hát mi a probléma? És a tanító sorolta: Ott én teljesen egyedül leszek, nem lesz megfelelő társaságom…
Megfelelő társaság? -kérdezte Mórusz Tamás. Hát ott lesz Isten! Ott lesznek a tanítványai! És ott lesz a jó lelkiismerete. (Tudniillik egy olyan állásra pályázott a kedves rokon, ahonnan előbb valakit ki kellet volna fúrni.)
Mi az oka annak, hogy ez a tanító sehogyan sem értette ezt a gondolatmenetet? Az, hogy ő nem küldetésben járt.
Te küldetésben jársz-e?
Neked megfelelő társaság-e Isten?
Te azt csinálod-e, amivel az Úr Jézus megbízott?
És monda nékik Jézus: “Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek.” Márk 16.15.
____________________________________________________________
Történt pedig egyszer, évtizedekkel ezelőtt, hogy egy rendszeresen templomba járó férfi elindult a hit útján, de aztán rövid idő elteltével visszacsúszott, végül pedig az alkohol rabja lett. Az egyik este, – ahogy az már szokássá vált az Ő életében- ismét berúgott a cimboráival olyannyira, hogy nem tudott hazamenni se. Támolyogva elindult ugyan a kocsmából, de hazafelé menet beleesett az út menti árokba és ott ébredt föl hajnalban.
A következőket Ő mondta el később:
Amikor fölébredt már világosodott és azt vette észre, hogy egy méterrel arrébb sokkal mélyebb az árok és az tele van vízzel. Ha oda esik, megfullad. Az első épkézláb mondat, ami eszébe jutott ez volt: Az Isten megmentette az életemet. Aztán beleakadt ez a szó, hogy Isten és Isten felé terelte a gondolatait. Végignézett magán. A zakóján félig megszáradt hányás volt, s megundorodott magától, meg attól az egész élettől amit Ő folytatott. Hirtelen eszébe jutott egy hallelúja, amit még vallásos korában tanult egy konferencián és amit elkezdett dúdolni magában. A szöveg így hangzott: “A nagy mélységből szüntelen, hozzád kiáltok Istenem. Halálból ments meg engemet, fogadj be engemet! Amint vagyok jövök, amint vagyok jövök. Fiad érettem onta vért, fogadj be Jézusért.”
Elmondta ez az ember, hogy Ő maga is meglepődött azon, hogy ezt az árokban ülve mennyire komolyan vette. Azt mondta:
– Istenem! Ha így is kellek neked fogadj be engem!
Ezután arra gondolt, hogy hogy történik majd meg mindez? Ezért egy kis segítséget akart adni Istennek és hozzátette:
– De küldj valakit, ha lehet még ma, hogy segítsen odatalálni hozzád!
Annyira komolyan vette az imádságát , hogy körülnézett nem jön-e valaki? Nem jött. Ilyen kora hajnali órában nem járt senki a faluban, ezért elindult haza. Otthon az egész napja azzal telt el, hogy várta hátha jön valaki. Eltelt a nap, de nem jött senki. Késő este azonban csöngettek. Egy régi ismerőse, akivel annak idején több konferencián is volt meglátogatta és sűrűn elnézést kért, hogy ilyen késő este zavarja. Elmondta, hogy a második faluban vasárnap egy csendesnap lesz és neki egész nap az járt az eszében, hogy jó lenne Őt is elhívni erre az alkalomra. Mondandóját azzal zárta:
– Komám, gyere menjünk el együtt erre a csendesnapra!
Elment és ott fordult meg az Ő élete. Attól kezdve nagyon sok alkoholistának tett bizonyságot az Úr Jézusról és az Ő szabadításáról.
Ennyire igaz az, hogy amint vagyunk, úgy lehet az Úr Jézushoz menni, Őt megszólítani, Tőle szabadulást kérni. És ha ezt komolyan gondoljuk, Ő válaszol, sőt megszabadít minden bűnből, minden megkötözöttségből, képes kihozni minden nyomorúságból, képes helyrehozni az egész elrontott életünket. Jézus nem azt mondja, hogy szeretlek, majd ha megváltozol, hanem azt mondja: szeretlek így, ahogy vagy! Bízd rám magad, aztán majd úgyis megváltozol ennek a szeretetnek a melegében, ha te is akarod!
Kérdés, hogy akarjuk-e? Eljutottunk-e oda, ahová főhősünk, hogy megundorodott magától, ettől az életviteltől? Ha igen, ne habozzunk, kérjük az Ő segítségét és Ő bizton segíteni fog!
Jézus mondja: ” Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre.” Lukács 5.31-32.
“Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” Lukács 19.10.
_________________________________________________________________
Az irgalmas samaritánus – kicsit másképp
*ÉN “JERIKÓ” FELÉ*
A Jeruzsálem – Jerikó közötti út évezredek alatt nem sokat változott.
Akárcsak az ember élete. Mi is ugyanúgy a halálba tartunk, mint az
Újszövetség emberei. Fejlődés ezen a területen nincs. Megszületik valaki
és meg fog halni. Mivel Jézus a példázata elejére ezt az utat választja
helyszínnek, sokan úgy gondolják, hogy nem is példázat ez, hanem egy
megtörtént eset. Nem tudjuk, de a történet roppant élethű. Megy ez az
ember akarva, nem akarva, lefelé ezen az úton, és ekkor éri egy támadás.
A támadás olyan lehetett, mint amilyen ma is. Vad, gyors és brutális.
Talán átéltünk már mi is támadásokat az életünk során. Azt se tudtuk,
hogy honnan. Teljesen gyanútlanul megyünk, egyszer csak ránk támad egy
erő, és kifoszt bennünket. A Sátán támadásai is ilyenek a mi “jerikói”
útjainkon. Esetleg átéltük már azt, hogy ilyen magányos, bajba jutott
emberek voltunk.
Fekhetünk egyedül, kifosztva, csúffá téve és senki nem jön arra. Aki
átélte már ezt az élete útjain, az megérti a Jeruzsálem – Jerikó közti
úton bajba jutott embert. Ezek mi vagyunk. Ilyen lehetek én is, te is.
Nézzük csak ebből a szemszögből e történetet napjainkra átvetítve, talán
jobban megértjük a példát!
– Miközben itt fekszem véresen, félholtra verve az erdei ösvényen, talán
másodszor is elbúcsúztam már az élettől. Nincs remény. Nem jön erre
senki. Ekkor hirtelen, lépéseket hallok. Ki jöhet? Erőlködve felnézek,
hátha a támadók jöttek vissza! Az ember ebben a világban már gyanakvóvá
válik. Ám nem a támadóim jöttek. Messziről látszik: egy lelkész jön.
Ekkor megörülök. Ó, milyen áldott az Isten! Megmenekültem! Ez zakatol a
fejemben. Egy pap, Isten szolgája jön felém, ő meg fog menteni engem!
Összeszedem maradék erőmet, sugárzó arccal felemelkedek kicsit. Intek
neki, gyere, siess, segíts rajtam! Talán hörgök is valamit összevert
ajkaimon át. S mit látok? Ez a lelkész, (aki e történetben szintén én
vagyok), átmegy az út túlsó oldalára, és sietős léptekkel távozik.
Rettenetes! Elment! Ebben volt minden reményem, és ez is elment! Egy
*pap! *Isten szolgája* *és mégis itt hagyott. Mit várjak a többi
embertől, ha az Isten szolgája is ilyen?! Akkor én már itt maradok
végleg. Talán meg is halok. A sebeim még jobban fájnak, de azt hiszem,
legjobban a szívem fáj. A nap egyre jobban süt, a homok éget, az ájulás
határán vagyok, amikor újra lépteket hallok. Mégis csak van remény! Újra
összeszedem minden maradék erőmet, s látom, hogy egy presbiter
körvonalai bontakoznak ki a forróságtól reszkető levegőben. Ő nem
lelkész, ő templomszolga. Megint örülök. Uram, köszönöm, hogy erre
vezetted! A papok azok nagy urak, ez viszont egy egyszerűbb ember,
templomszolga. Megszokta a piszkos munkát, nem úgy, mint a papok. Ő
biztos segít rajtam. Most már tényleg megmenekülök. Reménnyel telve
nyújtom felé a kezemet. S mit látok? A presbiter is (aki megint csak
lehetek akár én is), átmegy az út túloldalára, és sietve távozik. Most
már elég, már jobb lenne, ha meghalnék. Milyen ostoba is vagyok?! Hogy
hihettem egy percig is akárkinek! Hányszor becsaptak már?! Most
fosztottak ki. Mit érnek itt a lelkészek is, és a presbiterek is? Inkább
jönne már a halál! Ekkor újra lépéseket hallok. Azt mondom: Nekem már
mindegy, én már oda se nézek. Úgy sem segít rajtam ez sem. Jobb, ha az
ember nem is vár semmit. Akkor legalább nem csalódom! Csakhogy a lépések
egyre közelebb jönnek. Ez nem lehet igaz, gondolom, de azért felnézek.
Á, csak egy cigány, akit mindenki gyűlöl, és (aki lehetnék én is?) Mit
várhatok tőle? Hiszen ők sem szeretnek bennünket. Ekkor vizet érzek a
szájamban, sebeimre hűvös olaj csordul, gyengéd kezek kötözik be.
Perceken belül úton vagyok egy orvosi rendelő felé. Segített a
megvetett, a lenézett, a kigúnyolt, a senki. Aki “csak” egy cigány.
Fejtsük most meg ezt a történetet. A jerikói út az a mi életutunk, és mi
vagyunk az az utas, akinek mennie kell. Látjuk, hogy hogyan kerülünk
ilyen helyzetbe, és mekkorákat csalódunk. Ez szomorú tény. De vajon ki
ez a cigány ember, akit mi semmibe veszünk, de aki mindig ránk ér. Aki
téged gőgösen ott nem hagy. Akire mi ugyan ügyet sem vetünk, ha jól megy
a sorunk. Akit lenézünk, akit az emberek leköpnek, de azért ha bajban
vagy, megáll melletted. Te csalódhattál az emberekben, de Őbenne soha.
Ki lehet ez a cigány ember? Tudnunk, kell, hogy maga az Úr Jézus az, aki
hozzánk lép.
És most ne csak a magunk életére nézzünk. Világméretekben is igaz ez a
példázat vagy történet. Mert amikor az emberiség elindult azon az úton,
amit úgy hívunk, hogy világtörténelem, az is egy ilyen véres út. Az
emberiséget is érte egy brutális támadás, amit úgy hívunk, hogy ősbűn.
Ki volt az, aki az emberiség mellé odalépett, a mennyekből eljött
érettünk, hogy gyógyítsa sebeinket, akire nem is számítottunk, mégis
felemelt bennünket, és hordozott? A rablótól, a gonosztól biztonságba
vitt minket? Ki lehet e világ “cigánya”? Nos, *Ő,* *JÉZUS.*
Világméretekben is. Akit megvethettek, mint a zsidók a szamaritánust.
Lenézhettek és rálegyinthettek, mondhatták rá, hogy csak egy kóbor,
názáreti ácslegény. Akinek a szavaival azóta is kötözködnek. Akinek a
Bibliáját ma is megvetik. Csakhogy amikor kifosztottan ott vagyunk az
“útszélen”, akkor Ő mindig odalép hozzánk. Mi nem érünk rá, az Ő Igéjére
sem. Ő ránk ér. Sebeinkre balzsamot, lelki sebeinkre Igéjének gyógyírját
tölti. Amíg mi értelmezgetjük, hogy mi is az a felebaráti szeretet,
addig Ő cselekszik. Ő jön és teszi a Lélek általi sebkötözést. Ilyen
egyszerűen mutatja meg Jézus, hogy ki is a te fele-barátod.
*Mindenek felett Ő. *
_________________________________________________
Miért tanuljuk meg kívülről a Biblia verseit?
1. Mert ez az Isten akarata.
“Maradjanak a szívedben azok az Igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt…” (5Mózes 6,6-7). – “Fogadd el szájából a tanítást, és szívleld meg mondásait!” (Jób 22,22).
2. Mert fontos a lelki-szellemi életünkre nézve.
“Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek” (János 15,7).
3. Mert erre biztat Krisztus példája.
Noha Õ maga volt “az Ige” és Isten kijelentése, mégis szívében hordozta az írott Igét, és élt is vele, pl. amikor az ördög megkísértette, de más helyzetekben is. Ilyenkor Krisztus azt mondta: “Meg van írva” és idézett az ide vonatkozó Igékből
(Mt 4,4-10).
4. Lehetővé teszi, hogy szüntelenül elgondolkozzunk az Igén.
“Mennyire szeretem törvényedet! Egész nap azon elmélkedem” (Zsoltár 119,97). –
“Hanem az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal” (Zsoltár 1,2).
5. Vigasztalást és erőt ad a nehézségek közt.
“Ha nem törvényed gyönyörködtetne, elpusztulnék nyomorúságomban. Sohasem felejtem el utasításaidat, mert azokkal éltetsz engem” (Zsoltár 119,92-93).
6. Győzelmet ad a bűn felett.
“Hogyan tarthatja meg tisztán életútját az ifjú? Úgy, hogy megtartja Igédet. Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened” (Zsoltár 119,11).
______________________________________________
Boldogmondások margójára
(Máté ev. 5. rész 1-12. versekhez)
Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.
Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.
Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömes lesz az életük.
Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.
Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.
Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.
Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.
Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.
Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.
Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.
Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői.
Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.
Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.
Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják õket, mert ez a szeretet ára.
Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják õket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.
Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük.
Dr. Gyökössy Endre
________________________________________________
Ha arra kérlek, hogy hallgass meg,
és te tanácsot adsz – nem teljesíted a kérésemet.
Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg az érzéseim,
és te elmagyarázod, hogy miért rossz,
hogy úgy érzek, ahogy érzek, akkor rám tiportál.
Ha arra kérlek, hogy hallgass meg,
és te úgy érzed, hogy valamit tenned kell,
hogy a problémám megoldódjon,
bocsáss meg, de én úgy érzem, hogy te süket vagy.
Nem kértem mást, csak hogy figyelj és hallgass meg.
Nem kértem, hogy tanácsolj, sem hogy tegyél,
nem kértem mást, csak hogy figyelj és hallgass meg.
Nem vagyok tehetetlen, csak gyönge és elesett.
Amikor teszel valamit helyettem,
amit nekem kellene megtennem,
csak megerősíted a gyöngeségemet és félelmemet.
De ha elfogadod, hogy úgy érzek, ahogy érzek,
még ha ez az érzés számodra érthetetlen is,
lehetővé teszed számomra, hogy megvizsgáljam,
és értelmet adjak az életemnek.
S ha ez megtörtént, a válasz világossá válik,
tanácsra nincs szükség.
Talán ezért használ sok embernek az imádság.
Mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást.
Csak figyel és hallgat. A többit ránk bízza.
Tehát te is, kérlek, csak figyelj rám, és hallgass meg.
És ha szólni akarsz, várj egy kicsit.
Akkor majd és is tudok rád figyelni.
_________________________________________________________
ÉRDEKES…
Érdekes, hogy egy ötezres milyen soknak tűnik, ha elviszed a gyülekezetbe, és milyen kevésnek, ha a Tescoba mész.
Érdekes, hogy milyen soknak tűnik, ha egy órán át Istennek szolgálunk, de milyen rövidnek tűnik egy hatvan perces kosármeccs.
Érdekes, hogy milyen hosszú az a pár óra, ha a gyülekezetben vagyunk, de a moziban mindig olyan gyorsan eltelik az idő.
Érdekes, hogy amikor imádkozunk semmi nem jut eszünkbe, de ha egy barátunkkal beszélgetünk, nincs gondunk a szavakkal.
Érdekes, hogy ha egy meccsen hosszabbítnak, a közönség lelkesedése határtalan, de ha a prédikáció kicsit hosszabb, a legtöbben panaszkodunk.
Érdekes, hogy néha milyen nehéz akárcsak egy fejezetet is elolvasni a Bibliából, egy bestsellert pedig le se tud tenni az ember.
Érdekes, hogy az emberek a koncerteken meg a meccseken tolonganak az első sorban levő helyekért, de a gyülekezetben a hátsó sorban levő székekért megy a versenyfutás.
Érdekes, hogy egy keresztyén eseményt jó előre be kell illesztenünk az időbeosztásunkba, de ha valami más program jön közbe, még az utolsó pillanatban is maximálisan rugalmasak vagyunk.
Érdekes, hogy milyen nehéz megtanulni az evangéliumot elég jól ahhoz, hogy másoknak elmondjuk, és milyen könnyű számunkra, ugyanazok felé az emberek felé, a pletyka megértése és továbbadása.
Érdekes, hogy azt fenntartás nélkül elhisszük, ami az újságban áll, de megkérdőjelezzük, amit a Biblia mond.
Érdekes, hogy mindenki a mennybe akar jutni, feltéve, hogy nem kell hinniük, gondolniuk, mondaniuk vagy tenniük semmit.
Érdekes, hogy e-mailen viccek ezrei terjednek futótűzként, de ha az Úrról kezdünk leveleket küldeni, az emberek kétszer meggondolják, mielőtt továbbküldenék.
Érdekes? Mosolyogsz? Gondolkozol?
Hirdessük az igét, és adjunk hálát az Úrnak jóságáért!
Érdekes, hogy amikor azon gondolkodsz, továbbadd-e ezt a levelet, hány ember nem fogja megkapni, mert nem vagy abban biztos, hogy hisznek-e egyáltalán valamiben.
Érdekes?…. Szomorú.
__________________________________________________________________________
Isten nem ígért mindig kék eget,
Mindig virágos, víg ösvényeket,
Ború nélkül derűt, árnyék nélkül fényt,
És fájdalom nélkül békét nem ígért.
De ígért erőt minden új naphoz,
Munkádhoz nyugalmat, világot utadhoz,
Bajban is nyugalmat és segítő kezet,
Mindig veled érző örök szeretetet!
___________________________________________________________
KARÁCSONYI TÖRTÉNET:
Plüssmaci
Egy délvidéki kisváros peremén jártam, próbáltam megtalálni úticélomat, mielőtt lemegy a nap. Az öreg CB az 1-9-es csatornán sípolt, recsegett, s egyszer csak egy kisfiú hangja szólalt meg:
– Brékó 1-9, van itt valaki? Gyerünk pilóták, dumcsizzatok Plüssmacival!
– Benyomtam a mikrofont:
– Vettem Plüssmaci.
– Kösz pajtás! – felelte a gyerekhang – Ki van a vonal végén?
Megadtam a bécémet, mire rákezdte:
– Nem akarok fárasztani senkit odakint a pályán. A muterom azt mondta, az autósoknak az utat kell figyelniük, nem kíváncsiak a karattyolásomra. Csak az az ábra, hogy itt esz a penész tökegyedül és jólesik kicsit locsogni valakivel. Nyomorék vagyok, nem tudok járni.
Válaszoltam és megkértem, hogy fűtse fel nyugodtan a mikrofont, én beszélgetek vele, ameddig akarja.
– A fateromé volt ez a szerkentyű – tájékoztatott – de most már asszem csak az enyém, meg a muteré, mert a fater meghalt. Egy hónapja, hogy árokba borult. Hófúvásban igyekezett haza. Most a muternak dolgoznia kell, hogy megéljünk.
Nekem nem sok hasznomat veszi a nyomorék lábam miatt. Azt mondja, semmi gáz, megleszünk, de néha éjjel arra ébredek, hogy sír. Tudja, van valami, amit nagyon szeretnék. Persze maguk mind túl elfoglaltak ahhoz, hogy velem bajlódjanak. Csak tudja a faterom mindig megkocsikáztatott, mikor hazajött. De ennek már lőttek.
Egyetlen brékózás sem zavarta meg a társalgásunkat a mozgássérült kisfiúval. A torkomban egyre nőtt a gombóc, ahogy a saját csemetéimre gondoltam odahaza, Greenwill Townban.
– Úgy volt, hogy idén elvisz minket valahová a muterral. Emlékszem, mindig ezt mondogatta: Egyszer a tiéd lesz ez a vén csotrogány, Plüssmaci.
Hát én nem ülök többet kilenctengelyesen. De ez az öreg szerkentyű segít tartani a kapcsolatot az összes kamionos barátommal. Na, Plüssmaci most kiszáll a képből és nem nyaggatja tovább, mert a muterom lassan hazajön. Ha erre jár, sikítson, boldogan csevegek magával.
– Mielőtt elpályázol, áruld el nekem, hol a kéglitek, kis CB-s barátom! – szóltam bele gyorsan, mire megadta a lakcímét.
Én meg egy pillanatig sem haboztam, mert az a rakomány igazán várhat egy cseppet. Semmi perc alatt megfordultam és kilőttem a Jackson Street 229 felé.
Ahogy befordultam a sarkon, majd kigúvadt a szemem: három háztömbnyi sorban álltak a kamionok. Nyilván több kilométeres körzetben egy csomó pilóta vette az adást, és csináltak a srácnak egy kis farsangot. Alighogy az egyik hazahozta, a másik már kapta is föl és ment vele egy kört.
Akár hiszik, akár nem, én is kivártam a soromat, hogy megutaztassam Plüssmacit. Aztán visszavittem és szépen beültettem a székébe. Ha valamikor, hát azon a napon megtudtam, mi a boldogság. Ott ragyogott annak az emberpalántának az arcán.
Szépen felsorakoztunk, mielőtt az anyukája hazajött. Mindenki elköszönt tőle, aztán ment a dolgára. Fülig érő szájjal szorította meg a kezemet:
– Viszlát pilóta, találkozunk az éterben.
Könnyes szemmel fordultam az autópályára, bekapcsoltam a CB-t és újabb meglepetés ért:
– Brékó 1-9 – hallatszott a rádióból – , itt Plüssmaci anyukája. Szeretnék köszönetet mondani mindannyiuknak. Imádkozni fogok magukért, mert valóra váltották a kisfiam álmát. Kiszállok, mielőtt elbőgöm magam. Isten óvja mindnyájukat; vigyázzanak magukra és viszlát!
Ez a történet jól példázza azt, hogy mi a legfontosabb, és hogy a legnagyobb rohanás közben is meg tudunk állni, hogy odafigyeljünk egymásra. Hiszen mi a szeretet, ha nem ez?
_____________________________________________________
E. Isenhour: Add tovább
Ha van valamid, ami jó,
Ami barátaiddal megosztható,
Legyen bár csak egy apróság:
Hozhatja Isten áldását.
Add tovább.
Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,
De segít megharcolni egy-egy csatát.
Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,
Egy kép, vagy pillantás, mely kellemes.
Add tovább.
Ne feledd a másik fájdalmát.
Te kell, hogy segítsd az úton tovább.
Egy kedves szó, vagy egy mosoly
Áldás lehet a másikon.
Add tovább.
Ha tudsz egy kedves történetet.
Vagy hallottál az utcán jó híreket,
Vagy jó könyvet rejt a szobád,
Mely segít elűzni a másik bánatát.
Add tovább.
Ne légy önző a szívedben,
De viselkedj a legnemesebben.
Tedd a közösbe kenyered,
Hogy társaid is egyenek.
Add tovább.
Ha Isten meghallgatta imád,
S az égből áldást küldött le rád.
Ne tartsd meg csak magadnak,
Míg mások sírnak, jajgatnak.
Add tovább.
_____________________________________________________
A holdat is Te teremtetted, Uram?
– Igen, én.
– És a napot is?
– Azt is én alkottam.
– És a mezőt, az erdőt, a virágokat, a madarakat?
– Azokat is, mindent!
– A pénzt is?
– Nem, a pénzt az ember teremtette magának.
– S akkor mégis: miért szeretjük annyira a pénzt?
– Mert nem szerettek engem.
Párbeszéd a réten
– Hol vagy, Uram?
– Itt vagyok.
– Nem látlak, Uram!
– Nyisd ki a szemed!
– Nyitva van.
– Akkor nézz körül!
– Azt teszem, Uram.
– És mit látsz?
– Fákat, virágokat, napfényt, röpke madarakat, tarka szárnyú pillangót, a távolban kéklő hegyeket.
– És mit hallasz?
– A szellő suhogását, a madarak énekét, a távoli csendet.
– És mit érzel?
– Puha meleget, a fű illatát, a szél simogatását. Békességet.
– Látod, ez mind Én Vagyok!
_________________________________________________
Életem ott van Isten tenyerén, azért nem félek én.
Bármi fáj nekem: mosolyog a szemem.
Száz jajszó között bízom vakon, hitem fel nem adom.
Rám törhet vadul ezer baj, veszély,
Isten így szól:Ne félj!
Miért is, mitől is félnék én
az Isten tenyerén?
___________________________________________
Konfucius, Buddha, Mohamed és
Jézus Krisztus
Egy kínai ember egyszer elmesélte élete tapasztalatait a maga képes nyelvén:
“Mély verembe estem, minden erőmmel igyekeztem kijutni, de nem sikerült. Arra jött Konfucius és így szólt: Fiam, ha hallgattál volna a tanításomra most nem lennél ebben a veremben. Ezt tudom! ?kiáltottam, de ez most nem segít rajtam. Segíts! Akkor követem tanításodat. Konfucius azonban mit sem törődve velem folytatta útját és otthagyott reménytelenül. Majd másvalaki jött, és letekintett a verem mélyére. Buddha volt. Keresztbefonta karját és azt mondta: Fiam, ha te is keresztbefonod karodat, behunyod szemedet és a teljes nyugalom és alázatosság állapotába kerülsz, akkor eléred a nirvánát, az örök megsemmisülést, ahogy én is elértem. Légy közönyös minden külső körülménnyel szemben, és megtalálod nyugalmadat. Sietős léptekkel közeledett Mohamed, lehajolt a verem szélén és lenézett. Ember! Ne csinálj olyan nagy lármát! Annyi bizonyos nyomorult helyzetben vagy. Félsz? Nos, nem kell félned. Allah akarata volt, hogy ide beleessél. Ezt jól gondold meg. Ki tehet valamit Allah akarata ellen? Mondd el a hitvallást: Allah nagy és Mohamed az õ prófétája. Mormold ezt a vallástételt amíg örökre be nem zárul a szád. Aztán halj meg. Kétszeresen fogod élvezni a paradicsom gyönyörűségeit. És Mohamed is elment, de engem nyomorult embert nem szabadított meg. Aztán ismét hangot hallottam. Fiam! Feltekintettem és megláttam Jézus arcát. Az ember fiáét, telve részvéttel és együttérzéssel. Egyetlen szemrehányó szó sem hagyta el az ajkát. Azonnal lejött hozzám a verembe. Tulajdon életét adta, hogy megmentsen. Karjával átölelt, kiemelt a veremből és szilárd talajra állította lábamat. Levette beszennyeződött ruhámat, és tulajdon ruhájába öltöztetetett. Azután ennem adott, végül így szólt: Kövess engem, és mostantól fogva vezetlek. Megőrzöm lábadat az eleséstől.”
Ezért lettem én – így mondta a kínai- Jézus követője
________________________________________________________________
A kövér és a sovány ördög
Már egész pontosan nem tudom azt hogy hol,
de egyik városban a földön valahol egymással
két ördög találkozott. Egyik nagyon kövér
a másik nagyon sovány volt.
A kövér csúfosan szólítja a soványt:
“Hát téged mi lelt, téged mondd, mi bánt?
Hisz csak csont és bőr vagy már amint
én látom! Na kolléga hallod,
ezt szörnyen csodálom!”
így szól a kövér, s a sovány ördög búsan
hallgat, mint akinek súlyos bánata van.
“Szólj már! – mond a kövér.
Tán nincs gyomorrákod?!
Heptikás vagy talán, vagy mondd, mi bajod?”
“A szádat jobb volna ha befognád talán.
– szólt végre bosszúsan s mogorván a sovány.
Legnagyobb bajom, ha tudni akarod,
hogy rossz helyen lakom, enni mit sem kapok.
Keresztény családhoz szállásolt be urunk,
s bár próbáltam mit ördögök tudunk,
de békéjüket még felborítani nem tudtam,
s mint látod, nyomorult egy sorsra jutottam.
Kaphat ott mindenki szállást, táplálékot
csak egyedül én nem, s az állam felkopott.”
“Nagy buta vagy öcsém, ezt neked mondhatom,
– szólt újra a kövér – keményen állítom.
Ha minden ördög ily mafla volna, mint te,
tönkremenne dicső urunk nagy üzlete.
De nagy Luciferre merem még mondani,
volnék csak helyedben, meg tudnám mutatni,
hogy akármiféle keresztyén családban
hogy kell bajt csinálni ott, ahol béke van.
Ám hallgassál rám, én megtanítlak!
Saját módszeremmel majd én kioktatlak.
De jól figyelj rám, és jól tanuld meg azt,
amit most elmondok, semmit el ne mulassz!
Tehát rám hallgass, elárulom neked,
amit én is mindig és miképpen teszek.
Ha aztán követni fogod tanácsomat
könnyen elérheted vágyadat, célodat.
Kitöröm például az egyik ablakot,
mit a szél kissé valahogy becsapott.
Így a házigazda csúnyán káromkodik,
s ahogy száján kifér üvölt, ordítozik.
Vagy másképp csinálok egy kis bosszúságot.
Az ingről szakítok le egy vagy két gombot
épp vasárnap reggel, amikor a gazda
nagy buzgón igyekszik menni a templomba,
mérgében az aztán mond egy olyan cifrát,
hogy felülhalad az minden remek imát.
Majd kiált a gazda: “Hol van a pápaszem?
asszony a szemedet azonnal kiverem!”
Persze én dugtam el, nem tudja senki sem,
azt sem, hogy őket mennyire szeretem.
Aztán meg a csizma sem elég fényes,
a kabát meg itt-ott gyűrött és pecsétes,
van ám olyan átok, szitok ha hallanád
szemeidet, szádat tudom eltátanád.
Vagy amit a gazda igen szeret tudom,
a jó tyúklevest azt én megsózom,
és a mérges gazda a levest kiönti,
a tányért az asszony fejéhez röpíti.
Csinálok aztán még másféle galibát,
vagy a férj az asszonyt, vagy a nő az urát
csalja meg hűtlenül, csúf, csapodár módra,
s válik az életük igazi pokolra.
Vagy sokszor a férjet féltékennyé teszem,
vagy pedig a nőt a férjével szemben.
Képzelheted most már, milyen béke van ott
ahol a bizalom emiatt felbomlott.
Vagy a férj iszákos, vagy az asszony puccos,
ez mind az én munkám, ez már szent és biztos.
Már elég az hozzá, hogy én a háztüzet
bontom ahogy tudom, rontom ahogy lehet.
Persze tudod, ilyenkor jól lakom.
Láthatod mennyire megnőtt a pocakom.
De még pénzem is van kolléga, idenézz,
idepislogass, nézd meg ezt az erszényt.
Úgy tudd, ez pénzzel van tele mind.
Isten országa nagy, szent ügyére kellett volna adni,
vagy talán a szegénynek, apátlan,
anyátlan árvának, özvegynek.
De fösvénnyé, fukarrá tettem én ám őt,
s így a pénz az enyém lett. Ezt mind elhiheted.
Na mit ásítozol? Mondd csak te nagy mafla!
Nem mondtam, figyelj jól szavaimra.”
Felkiált a sovány: “Elég! Elég! Elég!
Untat már, butaság ez az egész beszéd,
mit most össze-vissza hadartál, fecsegtél.
Árthatsz vele, de csak hitetleneknél.
De keresztyéneknél semmit nem ér mondom,
azért mondtam, mert ezt tapasztaltam s tudom.”
“Még te mersz beszélni! – ordít most a kövér –
nem hiába hallod, hogy sok piszok rád fér.
Vagy tudod mit mondok? Tegyünk hát egy próbát!
Szeretném én látni azt a famíliát.
Cseréljük meg helyünk ezen perctől kezdve.
Te most rögtön elmégy az én volt helyembe,
s ahol te voltál, majd én megyek oda,
abba a nagy, szent, hívő családba.”
Így helyet cseréltek gyorsan egy perc alatt,
és megváltoztatták régi szállásukat.
Megkezdődött másnap most már a nagy munka.
A kövér ördögnek korgott már a gyomra,
Nagyon kellett volna már enni valamit,
csakhogy az új helyen nem kapott még semmit.
Éles, gonosz szemmel néz körül az ördög,
szédül az éhségtől, s már csak úgy lődörög.
Na dél van, az asszony hozza is a levest,
s az ördög amikor éppen meglátta ezt,
a hívő nő kezén fürgén lökött egyet.
Úgyhogy a levesnek a fele kibillent.
“Ejnye no! – mondja az asszony szégyenkezve
amikor a tálat az asztalra tette –
Mintha csak az ördög incselkedne velem.
Vagy nem is tudom, hogy miért ügyetlenkedem.”
“Sebaj! – mond most a férj – Elég mi megmaradt.
Máskor jobban ügyelsz, ne búsulj emiatt.”
És ették a levest szép csendben, békével.
Még a gyermek is megelégedéssel.
De bezzeg az ördög szörnyen bosszankodik,
hogy valamit kaphasson, még kísérletezik.
Egy legyet, egy pókot dob be a levesbe,
és várja a hatást türelmetlenkedve.
De a hatás most is elmarad, mint előbb,
a férj szép csendesen kidobja mindkettőt.
“Se pók, se légy mond nem nekünk való,
egye meg az ördög, mert az csak neki jó!”
Az egész kis család nevetett jó nagyot,
az ördög mérgében majdnem kipukkadott.
“Csak egy légy, meg egy pók, mit én megehetek?
– gondolja az ördög – Így tovább nem mehet.”
De akármit csinált, bármit mind hiába,
kezdett soványodni, zörgött a bordája.
“Akármit szeretnék, pénzt se szerezhetek,
szegényeknek adják s misszióba tesznek.
Ha bármit csinálok, rám minden szégyent hoz.
– az ördög magában eképp morfondíroz.”
Mikor a kis család buzgón imádkozott
az ördög didergett, háta is borzongott.
Mikor énekeltek vonaglott kínjában,
látva hogy hiába minden fáradtsága.
Ha valamit eldugott, szépen megtalálták.
Ha valamit eltört, szépen abbahagyták.
Ha valamit is csinált a nap bármely szakán,
megtört a hatalma a hiten és imán.
“No innen mennem kell, tovább már nem bírom!
Kár volt változtatni a régi szálláson,
hol alaposan meghizlaltam magam
de innen elmegyek, mert éhen pusztulok.
Imádkozást szenvedni nem tudok.”
El is ment az ördög pukkanva méreggel,
jól lesoványodva, haraggal, szégyennel.
“Kedves lélek! – most tőled is azt kérdem –
Az ördög miképpen boldogul körödben?
Marad vagy távozik, kövér-e vagy sovány?
Ki kormányoz téged: Jézus vagy a Sátán?
Légy vigyázó, okos! Folyton imádkozzál!
Mámorban, emberben, magadban ne bízzál!
Az ördögnek soha egy falatot ne adj!
Pénzt, vagyont, kincseket az ölébe ne rakj!
Szegd meg kenyeredet árvának, szegénynek,
pénzed, minden kincsed szenteld Istennek!
Gyűjtsél olyan kincset, mit a moly és penész
soha meg nem emészt, és soha el nem vész!
Törekedj arra, hogy az egész életed
Megváltódé legyen, Ő legyen mindened!
Jézus erejével győzzél a Sátánon!
Szívemből őszintén neked ezt kívánom.”
______________________________________________________
|
|
|
|
|
|
|
|
_______________________________________________ |
|
|
|
________________________________________________________________ |
|
|