október 24. péntek

október 24. péntek

***************************************************************

Türelem – 5.

 

19Amikor látták urai, hogy odalett az, amiből hasznot reméltek, megragadva Pált és Szilászt, a hatóság elé, a főtérre hurcolták őket. 20Azután az elöljárók elé vezették őket, és ezt mondták: „Ezek az emberek felforgatták városunkat. 21Zsidók lévén, olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket nekünk nem szabad sem átvennünk, sem követnünk, mert rómaiak vagyunk.” 22Velük együtt a sokaság is rájuk támadt, az elöljárók pedig letépették ruhájukat, és megbotoztatták őket. 23Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket, és megparancsolták a börtönőrnek, hogy gondosan őrizze őket. 24Az pedig, mivel ilyen parancsot kapott, a belső börtönbe vetette őket, és a lábukat kalodába zárta.25Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket. (ApCsel 16:19-25)

 

  1. Az üldözés elszenvedésében— Nem használta ki előjogait (római polgárjogát), hogy elkerülje az üldözést. Türelmesen kitartott benne, bár nehéz volt neki. Ezt az is mutatja, hogy a börtönben csak éjfélre jutnak el oda, hogy Istent dicsőítsék. Amikor a szenvedéseink legsötétebb óráit éljük át, kérjük mi is Istent, hogy adja meg nekünk a dicsőítés lelkületét: “Mégis velem van az Örökkévaló! Minden nap elkísér jósága, minden éjjel velem van éneke, imádkozom életem Istenéhez” (Zsolt 42:8, EFO; MBT: 9). Amikor dicsőíteni tudjuk Istent, akkor nagyobbnak tekintjük őt, mint a problémát vagy szenvedést, melyben benne vagyunk. A figyelmünket pedig oda irányítjuk, ahonnan a szabadítást várjuk (Zsolt 121).

Csak olyan dolgok történnek az életünkben, melyekről Isten tud, melyeket ő enged meg, és amelyeket ő felhasznál jellemünk formálásához (Róm 8:28). Ezért ha türelmesen kitartunk mellette, akár társra várunk éppen, akár szenvedést próbálunk átvészelni, vagy a vezetését keresni, annak mindig lesz gyümölcse: „De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.” (Róm 5:3-5) (Tóth-Simon Károly)

 

 

***************************************************************

A nap gondolata:

Minden rossz mögött, mely bennünket ér, valami jó rejtőzik. (Zeller)

 

******************************************************

Imádság:

Jézusom! Milyen keveset vállalok érted. Adj erőt, ha üldöznek hitemért. De azoknak is, akik ezt naponta átélik. Ámen

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük