Napi Ige és gondolat
*****
2015. január 9. péntek
***************************************************************
„Azután így beszélt az Úr Mózeshez: Mondd meg Áronnak és fiainak: így áldjátok meg Izrael fiait, ezt mondjátok nekik: Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!” /4Móz 6,22-26/
Az „ároni áldásként” ismert sorok a legősibb és legismertebb áldást hozzák elénk a Bibliából, melyet istentiszteletek végeztével gyakorta használunk. Olyan ez az ige a Szentírásban, mint egy gyökér: talajt, alapot, irányt mutat, erőt, biztonságot sugároz. Egyénileg is, de sokkal inkább közösségbe vonja az embert, hiszen Izrael fiait népként szólítja meg, a nép egésze számára közvetíti az Isten áldását. Isten mindig így tekint ránk: nem magányos harcosként, aki a hitét partizánakcióban éli meg, hanem közösségekbe plántál bennünket. Családba, nemzetbe, gyülekezetbe, anyaszentegyházba – melynek mindnek élvezhetjük áldásait, és egyenként hallhatjuk szolgálatra hívó szavát. Fontos, hogy az ember ezeket a kötelékeket ápolja, zsinórmértékként szem előtt tartsa őket. Azért, hogy ne vesszen bele a határok nélküli embertömeg masszájába, amit globalizációként kergetünk; a hitetlenséget dicsőítő pogány divatok kísértésébe. Fontos, hogy legyen identitása – mai, divatos szóval élve. Hogy emlékezni tudjon az ősök hitére, hogy ápolni tudja az örökségül kapott hagyományokat, hogy ne csak általánosságban mondja: tartozom valahová, hanem biztos, fix, lelki tájékozódási pontokként tudja meghatározni, gyermekkorától fogva: itt van az én helyem. Hogy vallhassa: ide született. Hogy egyházának tagjaként egy életen keresztül megtapasztalhassa, mekkora erőforrást jelent együtt magasztalni az Urat, együtt könyörögni a kegyelemért. Ahogyan a szép hitvallást hittanos gyermekeinkkel meg szoktuk tanulni, és aztán egy életen keresztül öntudattal jó vallani és jó visszahallani: „Én református magyar vagyok, amíg élek, az maradok, megígérem, megfogadom, hogy hitemet holtig vallom.”
/Gyallai Henrietta/
***************************************************************
A nap gondolata:
Az élet nem arra való, hogy mindig jól járjunk. Az életbe bele kell férnie kudarcnak, vereségnek, újrakezdésnek is. Ez kifejleszt bennünk olyan tulajdonságokat, lehetőségeket, megismeréseket, amelyek a mindig párnázott úton rejtve maradnak. / Popper Péter /
******************************************************
Imádság:
Uram, köszönöm, hogy lélekben jól körül tudom határolni önmagam, kétely nélkül vallhatom, hogy mely közösségeimet kaptam kezedből. Minden közösségemhez kaptam tőled megtartó gyökereket, védelmező határokat. Áldásaikért légy áldott! Ámen.