Az ember megváltása

Az ember megváltása (VI. ÚRNAPJA)

2012. szeptember 23. vasárnap

(Szolgálattevő: Katona Béla református lelkész)

Textus: 1Péter 3:18

Kedves Testvérek!

         A mai istentiszteleten újra kátémagyarázatos igehirdetéssel szolgálok közöttetek, vagyis folytatjuk a Heidelbergi Káté alapján Isten Igéjének tanulmányozását. Mai témánk: az ember megváltása. Ilyen kérdésekre keressük a választ: 1. Miért volt erre szükség? 2. Mit jelent a megváltás kifejezés? 3. Hogyan és ki által történt a megváltás?

Miért volt szükség a világ – és azon belül a mi személyes életünk – megváltására? Ha rövid akarok lenni, akkor egy szó csupán a válasz: bűn. Ez az, ami céltévesztettséget jelent, eltávolodást Istentől, az Isten velünk való terveitől. A bűn éket vág ember és Isten, ember és ember közé egyaránt. A bűn egy megoldás után kiáltó hatalmas probléma. Isten azonban nemcsak teremtő, gondviselő, kegyelmes hanen igazságos is. Ez azt jelenti, hogy a bűnnek következménye, azaz büntetése van. Valakinek eleget kell tennie az emberiség bűnéért. Ám te és én erre képtelenek vagyunk. Egészen pontosan nincs az a földi teremtmény, aki eleget tudna tenni, mert minden ember napról napra a bűnt szaporítja. Mivel azonban más teremtményt se akart az ember bűne miatt Isten büntetni, ezért szükség volt egy Megváltóra, aki Isten feltételeinek megfelel. Mindenkinek szüksége van a megváltásra. Természetes állapotunkra ugyanis a bűnösség jellemző „mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének” (Róma 3:23) – írja Pál apostol. Az első kérdés tehát megválaszolva.

Most nézzük a másodikat: mit jelent a megváltás kifejezés? A megváltás szó azt jelenti, hogy „kivásárol”. A rabszolga szabadságának megvásárlásával állt összefüggésben ez a kifejezés. Az ember a bűn rabszolgája addig, amíg valaki ki nem vásárolja belőle. Vagyis meg nem szerzi a szabadságát. Aki a bűnt cselekszi, szolgája a bűnnek – olvassuk a Bibliában (Jn 8:34). Egyik református énekünk ezt így fogalmazza meg: …a bűn szolgája gyáva rab… De Isten elkészítette a szabadítást számunkra. S ezzel már a harmadik kérdésre keressük a választ. Ki alkalmas arra, hogy megváltsa ezt a világot?

Ki alkalmas erre? Ez a kérdés emberi életünk bizonyos helyzeteiben előjön. Ki alkalmas egy igazgatói, egy polgármesteri, egy vállalatvezetői poszt betöltésére? Amikor arról beszélek, hogy egy alkalmas személy kerestetett a világ megváltására, akkor csak félve és nagyon óvatosan merek párhuzamot vonni, de kb. úgy képzeljük ezt el, mint amikor egy hatalmas vállalat tulajdonosa vezérigazgatót keres. Kiírja a pályázatot. Ez és ez a feladat várja, ehhez ilyen és ilyen diploma, szakmai gyakorlat és nyelvtudás szükséges. Isten is kiírta a pályázatot a megváltás elvégzésére. Feladat: magára venni, elhordozni a világ valamennyi emberének valamennyi bűnét. Szenvedni és meghalni mások helyett, mások miatt, másokért. Az illető legyen valóságos és igaz – vagyis bűntelen – ember. Már ez teljesíthetetlen mérce. Senki nem tud ennek az elvárásnak megfelelni. De van még tovább is: legyen az illető valóságos Isten is. Nézzük meg, hogy a Heidelbergi Káté ezt hogyan fogalmazza meg!

16. kérdés: Miért kell valóságos és igaz embernek lennie? Azért, mert Isten igazsága azt kívánja, hogy ugyanaz az emberi természet tegyen eleget a bűnért, mely a bűnt elkövette, már pedig, aki maga bűnös, másokért eleget nem tehet.

17. kérdés: Miért kell egyszersmind valóságos Istennek is lennie? Azért, hogy Isten-voltának hatalmával Isten haragjának súlyát az ő ember-voltában elhordozhassa és számunkra az igazságot (megigazulást) s az életet megszerezhesse és visszaadhassa.

Ebből a két kátékérdésből és válaszból érezzük e dolog súlyát, e feladat nagyságát. Nem meglepő, ha Isten egy ilyen feladatra nem talált megfelelő embert. Nem is találhatott. Akkor mi a megoldás? Tudjuk, hogy Istennél semmi sem lehetetlen. Az Ő szótárából hiányzik a lehetetlen kifejezés, és megoldotta a ki a megfelelő Megváltó kérdését is. Ezt a káté így tárja elénk: 18. kérdés: Kicsoda az a közbenjáró, aki valóságos Isten és egyszersmind valóságos, igaz ember is? A mi Urunk Jézus Krisztus, aki a mi tökéletes váltságunkra és igazságunkra (megigazulásunkra) adatott nekünk.

Ha megfigyeljük a mai kátékérdésekre adott válaszok milyenségét, akkor elmondhatjuk, hogy igen tényszerű, száraz, személytelennek tűnő mondatok fogalmazódnak meg. A 18. kérdésre adott válaszban pedig nemcsak a tényszerű megfogalmazással szembesülünk, hanem egészen személyesen szólal meg a válaszadó: a mi Urunk Jézus Krisztus. Vagyis nem csupán kimondja, hogy a világ Megváltója nem más, mint Jézus Krisztus, hanem úgy beszél róla, mint, aki a mi Urunk. Pontosan erre a személyességre kell eljutni! Ha ez nincs meg, akkor Jézust sok mindennek lehet tartani. Lehet azt mondani, hogy Ő egy nagy tanító, egy gyógyító, egy híres prédikátor volt. Lehet állítani róla, hogy a legnagyobb ember volt. De ezek csak részigazságok róla, vagy ha úgy tetszik, vele kapcsolatban. Isten, az Ő Fiát, Jézus küldte el emberi világunkba, hogy megváltson, kivásároljon bennünket a bűn és a halál rabságából. A bűn szolgája gyáva rab, a Krisztusé szabad – idézem most már hosszabban egyik énekünket, melynek gondolatával maximálisan egyetértek. Vagy a bűn szolgái vagyunk, vagy Krisztusé. Aki a bűnt szolgálja, az sokszor azt hiszi, hogy szabad ember, de nagyot téved. A Krisztus gyermekei pedig éppen a Krisztusnak való szolgálat által jutnak el a szabadságra.

Jézus tökéletes váltságunkra adatott. Vagyis az Ő szenvedése, halála és feltámadása olyan valami, amit egyetlen embernek sem kell kiegészíteni. Mert nem szorul rá, mert Ő tökéletesen megtette, amit tenni volt szükséges értünk, helyettünk és miattunk.

Ennek megértéséhez elmondok egy valós történetet. Ez egy egykori szovjet kémről szól, aki Istentől távol élte az életét és Franciaországban kémkedett. Ott egyszer azt hallotta, hogy van egy kolostor, ahol az apácák magukat korbácsolják a hitetlen emberekért. Ezen először nagyon jót derült, de a gondolattól csak nem tudott szabadulni, hogy miatta is korbácsolják magukat. Végül ez annyira nyugtalanította őt, hogy elkezdte olvasni a Bibliát, hogy szembesüljön vele, mit is akarnak ezek az apácák. És így tért meg. Így lett Isten gyermekévé. Nem bírta elviselni, hogy mások miatta korbácsolják magukat. Nos, ezek az apácák az Úr Jézus Krisztus másokért való szenvedését példázták saját szenvedésükkel, amennyire csak tudták. S velünk is az a helyzet, hogy lelki békénk akkor lesz, ha eljut a szívünkig az, hogy Jézus értem is szenvedett. Hogy a bennem lévő bűnnel azt kell tegyem, hogy odaviszem Jézushoz lélekben, azaz imában és bocsánatot kérek tőle. Ő pedig megbocsát úgy, mintha el se követtük volna vétkeinket. Mert Jézus a mi tökéletes váltságunkra adatott.

A válságot nem érdemes összekeverni a váltsággal. Én hallottam embert a televízióban úgy nyilatkozni, hogy fogalma sem volt, mi is a kettő közötti különbség. A válság az egy olyan helyzet, melyben egyértelműen baj van. Valami nagy gond, valami súlyos helyzet ez. Válságos az állapota, mondják például valakire, akinek az egészsége tönkrement és éppen életmentő műtétet hajtottak végre rajta. De az anyagi, a gazdasági válság fogalma sem ismeretlen előttünk. Létezik lelki válság is. Ennek sok oka lehet. Csalódottságtól kezdve a fel nem dolgozott gyászig, munkanélküliségtől a magányig számtalan oka lehet. A váltság viszont a megváltás szóból ered. Ami azt jelenti: kiváltani, szabaddá tenni. Meglehetősen beszédes dolog ezt a fogalmat Krisztus kereszthalálának kontextusában alkalmazni. Ha „megváltottak vagyunk”, akkor a múltban rabszolgák voltunk. Isten megvásárolta a szabadságunkat, és már nem vagyunk a bűnnel és az ószövetségi törvénnyel gúzsba kötve. Amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk. (Gal 4:4-5) Krisztus tehát megváltott bűnös mivoltunkból. Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által (Róma 3:24).   

A káté 19. kérdése így hangzik: Honnan tudod ezt? A válasz pedig ez: A szent evangéliumból, melyet Isten először a paradicsomban jelentett ki, majd pátriárkák és próféták által hirdettetett, s az áldozatok és a törvény más szertartásai által kiábrázolt, végre pedig az Ő egyetlenegy, szerelmes Fia által beteljesített.

Ez a kérdés-felelet azt tisztázza, hogy nem egy vakhitről van itt szó. Nem azért hisz valaki Jézusban, mert valaki azt mondta neki, hogy higgyen, mert megéri, hanem mindezt bizonyítani is kell. Honnan tudod ezt? – teszi fel a teljesen jogos kérdést a káté. Valahonnan tudni lehet ezt, mert kevés lenne, ha valaki csak úgy kitalálta volna. Nos, több bizonyíték van rá. Először is az evangélium tudatja velünk. Az evangélium szó örömhírt jelent. Noha ez a kifejezés első renden az Újszövetséghez köthető számunkra, sokkal messzebb visz vissza bennünket időben. Már a paradicsomban, az Édenkertben is volt örömüzenete Istennek az ember számára. Hogy hangzik ez? Amikor az első emberpár bűnbe esett, Isten kiűzte őket az Édenkertből, de megígérte, hogy el fogja küldeni azt, aki a kígyó fejére tapos, a kígyó pedig a sarkát mardossa. A Szentírásban a kígyó a Sátánt jelenti. Krisztus a kígyó fejére taposott, mert kiűzte a gonosz lelkeket az emberekből és Istenhez vezette őket, megtisztította az emberek szívét és új életet adott nekik. Jézus a kígyó fejére taposott, a kígyó pedig a sarkát mardosta. De hol és hogyan? A kereszten és halálra marta őt. De Isten ebből hozta ki a számunkra örvendetes bűnbocsánatot. Ezt hirdették a pátriárkák és a próféták is. Kik volt a pátriárkák? Az ősatyák, vagyis Ábrahám, Izsák, Jákob, József. Ábrahám azt az ígéretet kapta az Úrtól, hogy benne áldást nyer a föld minden népe. Így történt? Így, mert Jézus az ő leszármazottja volt. A próféták pedig hirdették, hogy hol fog megszületni, és mi fog történni vele. Végül pedig Isten beteljesítette egyszülött Fia által. A Zsidókhoz írt levélben ezt olvassuk: Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette.

A világ – benne minden ember – megváltására szükség volt a bűn miatt. Kellett egy tökéletes ember, aki egyben tökéletes Isten is. A testet öltött Isten fia, Jézus Krisztus ez a személy, aki szenvedésével, halálával és feltámadásával megváltott bennünket, így minden megbánt bűnre van bocsánat, a halál ellen pedig van orvosság: feltámadásnak nevezi a Biblia

A megváltás mindenkinek szól és mindenkié lehet. Hit által. Krisztusba vetett hit által. Megváltott ember vagy, Isten már megtette érted, amit meg kellett tegyen, te tudsz erről? Elfogadtad már Jézust személyes Megváltódnak? Ezekre a kérdésekre csak te tudsz válaszolni. Kívánom, hogy lelki békéd legyen őszinte válaszaid miatt! Ámen

 Az istentiszteleten énekelt énekek: 42, 227, 156, 295, 294

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük