Napi Ige és gondolat
*****
2015. január 19. hétfő
***************************************************************
Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! (Zsoltárok 103:2)
Időnként elfelejtjük az Úr velünk közölt jótéteményeit szerbe-számba venni. Pedig ha elkenődünk, ha lelkileg összezuhanunk, érdemes megtenni. Máskor is, de a mélységekben különösképpen. Segítsen kicsit ebben az alábbi történet:
Ott ültem a vonatsíneken. Vártam. Az egyetlen megoldást. Nem az jött, amire várakoztam. Egy kisfiú közeledett felém a sínek között. Csak képzelődöm, gondoltam és tovább bámultam a talpfák közé szórt köveket.
– Mit csinálsz itt?
Szőke hajú, ötéves forma kisfiú állt előttem. Nagy barna szemeivel a tekintetemet fürkészte. Éreztem, hogy olvas benne, most olvassa ki belőle az elmúlt évtizedeket. Elfordultam, nem akartam, hogy lássa. Elkéstem.
– Ezen a vonalon nem jár vonat.
– Honnan..?
– Honnan tudom, miért vagy itt? Ismerlek, ugyanúgy, mint önmagadat. Ismerlek már több évtizede. Most eljöttem, hogy mutassak neked valamit.
– Mit?
– Állj fel! Nézz egyenesen a sínek közé a távolba, látod azt a pontot, ahol összeérnek a sínek?
– Látom.
– Ott van a boldogság. Ezen a pályán mindenki arra tart. Gyere, induljunk mi is!
Szegény gyermek, hogyan mondjam meg neki, hogy sohasem érhet oda, ahol összeérnek a sínek.
– Tudom, ne gyötörd magad, tudom, hogy nem érhetek oda, de mutatok valamit. Nézz le a lábad elé, mit látsz?
– Semmit.
– Nézd meg jobban, láss is, ne csak nézz! Mit látsz?
– Egy kis virágot, lila szirmokkal, sok kis virágot. Hiszen itt mindent elborítanak az ibolyák! Ez gyönyörű!
– Most nézz fel az égre. Ott, mit látsz?
– Felhőket, bárányfelhőket. De érdekes! Ott az egyik. Most olyan alakja van, mint egy angyalnak. Gyönyörű felhőcske! Ott egy másik épp most alakul ki, mintha gomba nőne ki az ég kék szőnyegéből! Csodaszép!
– Mit érzel most, ebben a pillanatban?
– Boldog vagyok! Boldog vagyok?
– Igen! Itt és most összeértek a sínek.
***************************************************************
A nap gondolata:
A hit a gyengeségben megerősít, a szegénységben meggazdagít, a halálban pedig megelevenít.
******************************************************
Imádság:
Irgalmas Isten! A Hegyi beszédben, így szólsz hozzánk: Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. A könnyeink lehetnek kétfélék, bánat- és örömkönnyek. Bánattal teli, ha a keresztre tekintünk, ha Jézus szenvedésében a magunk bűneit is látni véljük. Ő a mi vétkeink miatt szenvedett. Ám látunk-e a kereszten túlra? Örömkönnyeink hullanak-e, ha arra gondolunk, hogy feltámadt és Vele együtt mi is élhetünk, ha Vele szentebbül, szentül élünk? / M. S. /