Körzeti presbiteri csendesnap Vasmegyeren – beszámoló

Körzeti Presbiteri Csendesnap

 

Körzeti presbiteri csendesnapnak lehettünk részesei 2014. október 25-én a vasmegyeri református gyülekezet meghívására.  Gyülekezetünkből 11 fő vett részt ezen az alkalmon.
A 15 meghívott gyülekezetből érkezett presbiter testvérek és lelkipásztorok szinte teljesen megtöltötték a helyi református templomot. Halottak napjához közeledve a nap előadásai és bizonyságtételei a gyászhoz kapcsolódtak.

A regisztráció után közös énekléssel indítottuk a napot. Majd a vendéglátó gyülekezet lelkipásztorának, Szvoren Attilának, és a település polgármesterének köszöntő szavai után áhítattal folytatódott a délelőtt, ahol Szabóné Kovács Márta lelkipásztor szolgált.

Ezt követően a Debreceni Református Hittudományi Egyetem docensének, Dr. Bodó Sárának az előadását hallgattuk meg, melynek címe: Reformátusként gyászolni.
Rendkívül átfogó, mély lelki tartalommal megtöltött előadást hallottunk arról, hogyan lehet hívő keresztyén emberként, reformátusként elhordozni szeretteink elvesztését. Hiszen a gyász akkor sem könnyű, ha hívő ember éli át. A gyászban eldől, hogy hisz-e valaki Istenben, vagy nem. Van, aki olyan önátadó hittel rendelkezik, hogy azt tudja mondani: „Az Úr adta, az Úr vette el.  Áldott legyen az Úr neve.” (Jób 1:21) Bibliai példákkal alátámasztott gyakorlati segítséget kaptunk arra nézve, hogyan tudjuk megélni hívő reformátusként a személyes gyász érzését, és miként tudunk segíteni a környezetünkben gyászolók fájdalmának enyhítésében. A legfontosabb, hogy tudjuk, Jézus nem marad távol tőlünk, velünk van a gyászunkban is. Az elhangzottakban nagy hangsúlyt kapott az egyházi temetés fontossága. A közösségnek ereje van. Hangzik Isten Igéje, az imádság, az ének, református keresztyénként pedig erőt ad a Hitvallás. Fontos, hogy gyászoló emberként is tudjunk az élet reménységével együtt élni.
Az előadást követően lehetőség nyílt kérdéseket feltenni az előadónak.
A délelőtt zárásaként vendéglátóink állófogadással kedveskedtek a résztvevőknek a helyi általános iskolában.

Ebéd után ismét közös énekléssel hangolódtunk rá a délutánra.
Először Victor Jánosné lelkipásztor megható őszinteséggel, ugyanakkor az Istenbe vetett hit mély bizalmával telve tárta elénk bizonyságtételét. Egy törékeny fiatal nő állt előttünk, aki lelkipásztor férjét elveszítve, hat gyermek édesanyjaként, lelkipásztorként beszélt a gyász fájdalmáról, annak hitben való elhordozásáról, az erőt adó Istenről.

A bizonyságtételt Németh Áron tanársegéd (Debreceni Református Hittudományi Egyetem) előadása követte, „ A halálhoz való viszonyulás az Ószövetségben” címmel. Az előadó részletesen kitért az Ószövetség korának szertartásaira, vallási szokásaira. Sőt arra is, hogy hogyan tudja az Ószövetség tanítani a ma élő reformátusokat.

Őt követte, Halascsák István presbiternek és feleségének a bizonyságtétele, melyben mindketten megosztották a testvérekkel megtérésük körülményeit, előzményeit. Istenbe vetett hittel beszéltek 16 éves unokájuk elvesztéséről, személyes gyászuk megéléséről, feldolgozásáról.

Végül a Kárpátaljáról érkezett csodálatos hangú Györkené Csákány Marianna gitárkísérettel előadott énekeit és rövid bizonyságtételét hallgattuk meg.

A nap végén Szvoren Attila lelkipásztor búcsúzott a résztvevőktől. Nagyon tartalmas, lelkiekben gazdag napot tölthettünk együtt, egymás hite által is épülve. Legyen Istené a dicsőség érte!

                                                                                              Losonczi Anita, presbiter

Vasmegyer-csendesnap

 

november 2. vasárnap

Napi Ige és gondolat

*****

  1. november 2. vasárnap

***************************************************************

 

 

Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus. (1Kor  3,11)

 

Egy ház építésének az első munkálatai az alap elkészítésével kezdődnek. Ebből később semmi sem látszik, mégis ez a döntő a ház számára. Ha itt valamit kispórolunk, az egész ház veszélybe kerül. Az alapvetés mindenek kezdete és megtartója. A második lépés az építkezés. A jó alapra ráépítjük az épületet. Nem mellé, rá. Az építés közben az építőmester időnkét lelógatja a függőónt. Ellenőrzi, hogy pontosan az alapon van-e. Erős kalapácsütésekkel igazítja helyre a kilógókat, máskor kiveszi a téglát, megfaragja, megfordítja. A fal, amely eltér az alaptól, nem bírja a terhelést. A bölcs építőmester a jó alapra épít.

Testünk a bennünk lakozó Szentlélek temploma. Ennek a szent templomnak az alapját Isten elkészítette. Jézus Krisztusban, egy ingoványban épülő háznak, szilárd alapot adott. Az Édenkerten kívül a bűn által átszőtt világban, a bűnbocsánat sziklaalapját adta. Istentől elszakadt élet erre az alapra épülhet, s így az alapért újra kedves lehet Isten előtt. A reformáció ezt az alapot mutatta meg újra Isten népének. Az évszázadok emberi szokásai, egyházi tanítások eltakarták már. A reformáció arra is figyelmeztet, hogy nem elég ezt az alapot egyszer megtalálni, mindig ide térjünk vissza. Ezért tanítjuk, hogy az egyháznak mindig szüksége van reformációra. Nem a tanítás korhoz való igazítását jelenti ez, hanem életünk, cselekedeteink, alaphoz való mérését. (Prókai Árpád)

***************************************************************

A nap gondolata:

Isten előtt csak megalázkodni és ujjongani lehet. Megalázkodni, hogy ami vagy, kegyelemből vagy, tehát nincs okod gőgre, fennhéjázásra, mert mindent ingyen vettél, – de ujjongani, hogy ingyen ekkora ajándékot vettél. (Ravasz László)

 

******************************************************

Imádság:

Úr Jézus! Te vagy életem alapja. Ez a tudat megnyugtat, erőt ad és értelmet az építkezéshez. Áldalak érte. Ámen

november 1. szombat

Napi Ige és gondolat

*****

  1. november 1. szombat

***************************************************************

 

Ha a bűnöket számon tartod, Uram, Uram kicsoda maradhat meg? Hiszen Te nálad van a bocsánat, hogy féljenek Téged! (Zsolt 130: 3-4)

 

Egy kislány cukorkát lopott egy üzletből. Amikor rádöbbent bűnére, elmondta édesanyjának. Ő azt mondta, vigyük oda ezt a bűnt az Úr Jézushoz. A kislány azt mondta erre, jó, de el kell mennünk a boltos bácsihoz is bocsánatot kérni. Mert a boltos bácsit is becsaptam. Az édesanya így számolt be a továbbiakról. „Amíg mentünk kézen fogva, éreztem, hogy reszket a keze a kislányomnak. Aztán nagy nehezen megvallotta sírva a boltos bácsinak, hogy mit tett. Erre a boltos azt mondta: Kislányom, megbocsátok! Mentünk visszafelé az úton, gyerekem keze a kezemben és valami mérhetetlen örömmel egyszer csak azt mondta: anyukám, megbocsátott! Aztán mentünk tovább és megint felkiáltott: de megbocsátott!”

Jó volna ma is így mennünk tovább, kéz a kézben az Úrral, örömmel, hogy megbocsátott. Átélhetjük először, vagy újra ezt a drága bocsánatot. Igénk így mondja: „Ha a bűnöket számon tartod, Uram, Uram kicsoda maradhat meg? Hiszen Te nálad van a bocsánat, hogy féljenek Téged!” (Prókai Árpád)

***************************************************************

A nap gondolata:

Minél jobban nyomnak valakit a bűnök, annál nagyobb erővel menekül, jön Krisztushoz, bízva abban, hogy Ő azért jött, hogy megtartsa a bűnösöket. (Kálvin János)

 

******************************************************

Imádság:

Uram! Hálás a szívem azért, hogy megbánt bűneimre van bocsánat Nálad és ez felettébb örvendezővé, boldoggá tesz engem. Ámen